Mező. Az a gyönyörű, csodálatos tarka rét.
Hozzá fogható, másképp kifejezhető talán nincs.
Járok benne, rajta.
|
Ha majd megkondul a harang.
Nyugovóra térek.
Lélek bárkám a végtelen.
|

Barát felhők megjöttetek, égi tünemények,
Szívem vágyik nézni, s együtt lenni véled...
|
Emeletes szürke ház, bolt íve alatt,
sugárút széles szalagja, messze szalad.
Zörögve csikorog kúszva, egy villamos,
érkezik búg alábújva, zsong dallamot.
|
esik eső
köd szitál
felhő mesél
szélben jár
|
itt a nyár hol a nyár
csak a szél szaladgál
végtelen messzeség
csuda szép csuda szép
|
Karjaiddal átfogtál,
Színekben játszottál,
Mást nem is akartál,
Engem választottál.
|
Itt élt köztünk,
tele szép reménnyel...
|
Már mindegy,
hogy honnan hová.
Csak érjek el valahová.
Az élet kényszerképzet,
|
Oly puhán csókoltál,
Életembe színt hoztál,
Karjaid közt ringattál
Vágyom rá, hogy izgassál.
|
Feszíts keresztre rút Világ!
|
...hogy lelkedet felrázzam...
|
|
Egy kis kisérletezés...saját kreáció...
|
Tarka virágok
álmai szállnak
|
Variációk egy témára...

|
Akinek szívében nem lakik irgalom,
nem érzi meg soha, milyen a fájdalom.
|
Még mindég üres kazallá nőnek itt a mellverések,
s a hülyítéstől, s a rázós irtózástól
keserű szájjal, más helyett az utca képére köpünk.
|
Hozzád szólok Barátom,
kinek szemében önmagam látom.
Tétován lépünk tovább a bajon,
hozzád száll minden sóhajom.
|
sze 06/12/13
Lénárd József
Lénárdos haiku
Manzárdszobádba, amikor felfele mész,
látom lépteid, visszanézel még;
„Szép vagyok ugye”? kérded, s én: csodás, szent ég!
|