Miért büntet az Isten engem, miért ver,
és miért mutatta a hajnalt oly szépnek,
miért kecsegtetett az örök szerelemmel,
majd nyújt helyette magányt és szürke véget.

Égő tudásvággyal, átkos örökséggel
ajándékozott, kegyetlenül mért kínoz,
mikor reám borul a végtelen éjjel,
nyugalmat lelkemnek vajon akkor mi hoz.

Miért mosolygott úgy egykor szép tavaszom,
ígérve barátot, szerető, hű társat,
ha most magam ülök egy üres teraszon,
vádolnak, szaggatnak a megkopott vágyak.

Adott lombot, fákat, zöld füvet, virágot,
reményt, szivárványt és vibráló színeket,
ledér táncot jártak köröttem a lányok,
ennél csodásabb az Éden sem lehetett.

De a feloldó öröm meghátrált, kitért,
becsapott pár siker és meddő győzelem,
örök hiányérzet zálog a hitemért,
így teszel próbára engemet Istenem.

2015. ápr. 4.