Variációk egy témára...

Akinek szívében nem lakik irgalom,
nem érzi meg soha, milyen a fájdalom.

 Hozzád szólok Barátom,
kinek szemében önmagam látom.
Tétován lépünk tovább a bajon,
hozzád száll minden sóhajom.

Barátnőmnek Huginak ajánlom, aki már rég nincs köztünk.

 Olyan nehéz a szív...

  Mindenkinek 

Árvíz van...

Nehezen viselem a megpróbáltatásokat, ha kisgyermekekkel kapcsolatosak. Ez valószínűleg azért érint engem érzékenyen, mert átéltem és túléltem pár ilyen jellegű problémát. Beszélhetnék a gyermekeimmel történt halál közel

"Biztos sokan voltatok már úgy, hogy sikerült megnyugodnotok és valami fontosra fókuszálnotok, és mikor azt hiszitek, nem történik semmi, úgy felbosszantanak, hogy utána kész...

Képekben elmesélve...

Én úgy halok meg...

 Ott voltam Veletek...
  Marosvásárhelyen, Zilahon
  Szovátán...és mindenhol
  ahol kellett, hogy ott legyen
  az én vén, makacs, magyar szívem.

"Búcsúzik az ősz a nyártól, dér csókol meg minden rózságat" (című magyarnóta folytatása szepimódra)

Ő az én büszkeségem...