Szepi02: Boszi-óda (+ vissza )

Ne tudd meg Barátom,
mekkora kincs vagyok!:-)
Ördög se vinne el ,
éppezért itt hagyott.

Elérzékenyültem,
vasorrom berozsdállt,
kefével vakarom
le róla a rozsdát.

Éjszaka seprűmön
röpködök veszettül,
az alvó városon
órákon keresztül.

De ha a Zuram majd
megunja tettemet,
lelő egy csúzlival,
s az avar eltemet.

De addig púpomon
dorombol a macskám,
s vágtatok éjente
a ciroklovacskán!

A vers hangvétele lírai, néha melankóliába hajló. Rövid, de velős versszakok adják a becses olvasó tudtára, hogy a felvetett téma életbevágó fontossággal bír. A költőnő az Antialkoholisták Ligája és az Országos Detoxikáló Állomás felkérésére írta meg ezt az örökbecsű költeményt, amely méltán tarthat igényt a kortársirodalom kritikusainak elismerésére. A szerző ezzel a művével kívánja szemléltetni társadalmunk fonákjait és mint elrettentő példát állítja elénk a csalódott, kiábrándult és keserűsége miatt az italhoz menekülő asszony történetét, aki már munkáját sem tudja tisztességesen elvégezni és nem találva problémájára megoldást, világgá repül.
 
A fenti verseletet Hófehérke gonosz mostohája, a szerencsétlen sorsú vasorrú bába írta, miután erősen a pohár fenekére tekingetett nagy-nagy bánatában. Lelkét alaposan megtépázta az Óperenciás Hírlapban megjelent  esküvői hír, miszerint Hófehérke és a Fehérlófarkú Herceg világra szóló lakodalmat csaptak. A két házassági tanú a hét törpe volt. Áfonyapálinkát nyakalva bosszúsan látta be, hogy sajnos félmunkát végzett, mert mostohalánya, hiába harapott bele a mérgezett almába, mégse harapott fűbe. Ezért aztán egyetlen barátjához az ördöghöz fordult, kérve őt, legalább vigye el magával egy kis búfelejtő /al/világkörüli útra. Az ördög hanyatt-homlok, farkát felcsapva menekült a delériumrémes banyától, miközben patája hevesen kopogott a palota kövein.

A második versszakban a szerző bánkódó satarafából átváltozott rívó-picsogó nyanyává, ez aztán abszolut nem tett jót szépen ívelt, hatalmas, bibircsókos nyersvas heftijének, ami a nedvességtől rozsdássá, a piától rezessé vált.  Nosza nekiveselkedett és drótkefével lecsuszatolta a csúfságot méretes szaglószervéről. Némi szidolozás után örömmel konstatálta, hogy védjegye újra fényesen ragyogott.

A harmadik versszak megírásakor az ittasságnak arra a fokára hágott a költőnő, amikor már járni nem érdemes, még négykézláb sem, ha nem akarja a delikvens összetaposni a kezét. Ilyenkor inkább lökhajtásos automata seprűt kell igénybe venni a helyváltoztatáshoz. Annyira még nem állított be a némber, hogy ne tudta volna, éjszaka biztonságosabb repkedni, mert nincs akkora forgalom, hiszen minden rendes Banya ilyenkor már elpihent. Csak az ilyen iszákos lumpen boszorkányok garázdálkodtak a légtérben, nem törődve azzal, hogy magatartásukkal erősen veszélyeztetik a polgári légi közlekedés menetrendszerű éjszakai járatainak biztonságát..

A negyedik versszak híven tükrözi, hogy az erősen illuminált állapotban lévő vén csotrogány tudatalattijában a sok ital elfogyasztása ellenére is lappangott a félelem, hogy hites ura Lucifer rájön arra, hogy ittasan, jogosítvány nélkül, lopott és ráadásul kivilágítatlan seprűvel száguldozik az éjszakában. A felháborodott férj, /aki mellesleg parittya világbajnok/ nem egyszer csúzlizta már le kicsapongó életet élő asszonyát, aki ilyenkor zuhanórepülésben landolt az avarban.

A befejező részben a remekmű alkotójában teljesen szétáradt az alkohol, elhatalmasodott rajta a mámor, amely a végkifejletben megszabadította minden gátlásától és félelmétől. Felpattant cirkosára és elvágtatott a nagy setét éjszakába, önfeledten élvezte a sebességet, miközben boldogsággal töltötte el a tudat, hogy púpjába kapaszkodó göthös, bolhás fekete macskája még mindig ragaszkodik hozzá. Ő a világon az  egyetlen élőlény, aki elviseli az alkoholista Boszit és elkíséri majd utolsó útjára is.