Nem értem!
Nem értem...ezt a rút világot...
ahol kiszakítják tőből a virágot.

Ember az emberrel embertelen.
Lassan e Földön már fű sem terem.

Elsatnyult testek, fakuló fények,
halkul a dallam, néma az ének.

Elapadt könnyeket sírnak a vének,
rettegnek élni, de halni is félnek.

Görnyedten araszol bennük a fájdalom,
hátukon gubbaszt, a bántás, a rágalom.

Utolsó csepp könnyem nyújtom át Nektek,
Öleljetek meg, ha kicsit szerettek.