Ez a portré  pár évvel ezelőtt készült, amikor még a MIÉP fénykorát élte. Semmi bajom a miépesekkel, a portrét  jobbító szándékú kritikának  és humornak szántam. Csurka Istvánnal pedig személyes  (baráti) kapcsolatban álltam. (Imádta a húslevesemet :)))

A MIÉP-es …

Ha a MIÉP-es valahol demonstrál, a legszembetűnőbb amit megfigyelhetünk rajta, a magyaros viselet. Betegesen vonzódik az attillákhoz, a Bocskai-kabátokhoz,- mellényekhez,-és sapkákhoz. Olyan helyekre is, ahová ezen ruhadarabok abszolút nem illenek (önkormányzati testületi ülés, szilveszteri mulatság, bírósági tárgyalás, stb), előszeretettel felveszi, csak hogy kifejezhesse nemzeti-ideológiai hovatartozását. Ezért ahol sok MIÉP-es összeröffen, az embernek hamar az az érzése támad, hogy a XVIII-XIX.-században van, csak a mobiltelefonok, a digitális fényképezőgépek és video-kamerák nagyszámú jelenléte tompít ezen az érzésen.

A vidéki MIÉP-es előszeretettel hasonlít pl. Gr. Batthyány Lajosra, ami a szakáll viselési szokásait illeti, de akar „bemes”, „petőfis” sőt „osamabinladenes” miépes is lenni. A betyáros, erőteljes bajusz viselete a minimum nála.

A tipikus nagyvárosi MIÉP-es szeret entellektüel benyomást kelteni, amit leginkább szőrtelen arcával, valamint a „ha kell – ha nem” olvasó szemüvegével nyomatékosít. Külön említést érdemel a MIÉP-es történelmi, nemzeti jelképek, szimbólumok iránti, már-már gyerekes vonzalma és manuális kreativitása. Imád Nagy-Magyarország-kontúr,- Trianon-kereszt,- Kettős kereszt,- Szent Korona,- és pártjelvényeket kitűzni, nemzetőr karszalagot vagy/és kéttenyérnyi méretű kokárdát hordani, az ünnep jellegétől teljesen függetlenül. De hogy kezét,-és ami sokkal fontosabb – az elméjét se kárhoztassa tétlenségre, az összejövetelekre zászlókkal, traszparensekkel vonul ki, amelyeket – természetesen – önmaga tervez és készít el. Rendkívül figyelemre méltó az a műgond, ahogy ezeket a kreációkat összehozza a már fentébb említett szimbólumok felhasználásával, plusz kiegészítve a nemzeti trikolor színeivel, az Árpád-sávokkal, a legkülönbözőbb, csattanósnak, frappánsnak szánt feliratokkal. Ezek a körmönfont kompozíciók végül leginkább csak alkotójának okoznak örömet, ugyanis a külső szemlélő számára teljesen érthetetlen, mit is akart vele megálmodója kifejezni.

Az effajta kreativitás jellemzi a MIÉP-es otthonának kialakítását is. Ha belépünk lakóterébe, azonnal tudjuk, kivel van dolgunk, a falakon, bútorokon hemzsegő relikviák láttán. Itt már felfedezhetünk határozott előrelépést az igényességben, nem csak a nem saját készítésű műkincseknek,  inkább a feleség ízlésének köszönhetően is.

A MIÉP-es normális, rendezett környezetben és családban él, egyenes következményeként annak, hogy általában tisztességes, középosztálybeli emberről lévén szó: értelmiségi, tisztviselői foglalkozást űz, vagy mezőgazdasági,-illetve kisiparosi vállalkozást művel. A két-három gyerekes családmodell számára teljesen kézenfekvő és magától értetődő dolog. Természetesen a családtagok is MIÉP-esek, ráadásul sokszor olyan vehemenciával azok, hogy ha a MIÉP-es feleségét később ismerjük meg hites uránál, a politikára térve, az asszony első és általában igen csak radikális eszmefuttatásáról az ötlik fel bennünk, hogy miépesünknél – otthon – nem éppen ő hordja a nadrágot.

A MIÉP-es érdeklődési körére egyáltalán nem jellemző a sokszínűség és az egysíkúság. Kötelező jelleggel olvas Szabó Dezsőt, Németh Lászlót és Csurka Istvánt, de ugyancsak tanácsos pártberkekben, ha tájékozott a múlt századi hazai majd emigráns jobboldali radikális kiadványokban, amelyeket a pártvezére saját kiadóhivatalánál vagy a Gede testvérektől szerez be. Ezen kívül nem titkoltan érdeklődik – műkedvelői szinten -  a korabeli antiszemita, nyilas és náci irodalom iránt is.

A MIÉP-es bújja és falja a magyar őstörténetről szóló kiadványokat, de teljesen el tud rugaszkodni a realitástól, amikor magyar Jézusról, húszezer évvel ezelőtti ős-magyar birodalomról olvas. Minden fűzfa-történészt, szélhámost és elmebeteget – aki ilyen teóriákat terjeszt – készpénznek vesz. A hun-székely –magyar rovásírás elolvasása nem jelenthet neki gondot.

A MIÉP-es vallásos embernek tartja és mutatja magát (általában az is!), rendszeresen jár – családostól – templomba istentiszteletre, bár – a fentiekből következően – hitvilágában sajátosan keveredik a kereszténység és az ősi pogány magyar hit számos eleme. A MIÉP-es – ha vidéki – előszeretettel és meggyőződésből tart otthon állatokat, úgymint hucul ló, mangalica sertés, racka birka és komondor, puli vagy kuvasz kutya. A városi MIÉP-es inkább kézműveskedésben és népművészetben vezeti le fölös energiáit.

Mint az eddigiekből más sejthető, a MIÉP-es igazi közösségi ember. Hónapokig tud lázasan készülni a következő nagygyűlésre, amely mindig lelki feltöltődéssel, szellemi útravalóval látja el az elkövetkező szürke hónapok még szűrkébb mindennapjaira.

A MIÉP-es, ha összegyűlik néhány társával, azonnal élénk politikai beszélgetésbe kezd és órákon keresztül tud unalmas, triviális témákról vitatkozni. Szívesen kezdeményez politikai jellegű beszélgetést nyilvános helyeken is. Élvezi, hogy az egyszerű halandók nem tudnak labdába rúgni a felkészültsége mellett, és hogy általában a „Csurkának mindenben igaza van!” megjegyzéssel még meg is dícsérik őt. A felkészültebb – esetleg az ellentétes politikai oldalon álló – potenciális vitapartnerek már tapasztalatból nem akarnak, de inkább nem is mernek leállni vele szócsatázni, és ez szintén megelégedéssel tölti el. Egyik jellemző módszere az agitációban, hogy nagy tömegben – buszon, vonaton, munkahelyen, stb tüntetőleg Magyar Fórumot olvas, majd az egyik „harapós” című cikknél kihajtva az újságot, „véletlenül” ottfelejti az asztalon, a priccsen, az SZTK-ban, orvosi rendelőben, vonaton, buszon, stb csaléteknek.

A MIÉP-es szívesen gyűlik össze barátaival, eszmetársaival. Ilyenkor ha előkerül némi itóka,  természetesen jó magyar emberhez méltóan, újfent tüntetőleg (!) a bort részesíti előnyben, dacára annak, hogy az állandó kampány-stressztől igencsak sok a gyomorsava. Ha azonban nincs bor, hát a jóféle kisüstit és a sört is katonásan leküzdi.

Nótázni, dalolni, táncolni, vagyis mulatni nem igen tud, dalkincse megáll a Bocskai Színpad által előadott korabeli irredenta, revíziós daloknál, valamint az Egészséges Fejbőr nevezetű nemzeti metált játszó zenekar dalainál.

A MIÉP-es a fideszeseket, az emdéefeseket mélységesen megveti, áljobboldalinak, szabadkőművesnek, puhapöcsnek tartva őket. A jobbikosokat lenézi, lefitymálja. (A balliberális oldal miépes megítélése most szándékosan kimarad.)

A MIÉP-est érhető legnagyobb trauma, ha vezérét bírálják, a Vezért, akit tévedhetetlennek, kizárólagosnak – mindent összevetve – isteni küldetésűnek tart. A MIÉP-es egyszerűen nem képes felfogni, hogy a Vezér és Klikkje folyamatosan az orránál fogva vezeti és megvezeti. A pártpolitikát figyelmesen szemlélő honpolgár által megtévesztő módon talán az a következtetés vonható le, hogy a MIÉP-es egy kihalás közelébe került emberfajta. Ez azonban a leghatározottabban nem így van!

A MIÉP-es konoksága, csökönyössége, kitartása, állhatatossága, fafejűsége, szűklátókörűsége garancia arra, hogy ez az érdekes  emberfajta még sokáig üde színfontja legyen meglehetősen kopott társadalmunknak.