Álmodom!
Egy csodás álomvilágban vagyok!
Átölel féltőn a két karod, felébredni most nem akarok.
A vágy zenél egy csodás romantikus zenét,
s az ember hamar elveszti az eszét.
Én a vágyad ébredését érzem,
mely tűzbe hozza rejtett szenvedélyem.
Érzem a kezed testem barangolja be,
s a reszkető remény beteljesülést nyer!
Oly jó repülni a végtelenbe veled,
s átélni a beteljesült szerelmet, mit kaptam,
s adtam neked!
Sétálni a csillagok között,
s boldogságot átélni, mely szívünkbe halkan költözött!
Megpihenni egy felhő peremén,
fogni egymás kezét,
s onnan nézni a földünk, mily gyönyörű szép!
Álomba szenderülve,
egymást szorosan átölelve,
édes mosoly az arcukon,
jó veled nagyon-nagyon!
Hozzád bújva ébredek majd
egy csodálatos hajnalon,
csókot lehelek arcodra, angyalom,
így ébresztelek fel ezen a szép napon!
Még álmosan nyújtózik az égen
a napkorong,
a lágy szellő arcára csókot nyom,
megsimogatja a nyiladozó harmatos virágok szirmát, feledtetve édes álmát,
így ébresztve fel a világot,
és minden nyiladozó virágot!
Szivárvány szaladt fel az égre,
hirdetve, szép napunk lesz végre!
A csodás álomnak itt lett vége!
Remélem, igaz lesz végre!

2025. március 24.

TM