Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cikkek Hozzászólások ideje alapján rendezve

zsuzsa
zsuzsa képe

Álmodtam

Rovatok: 
Vers

Nem voltam más, csak egy fuvallat,
álmokból szőtt röpke pillanat.
Forró nyárban hűvös lehelet,
apró kis virág a föld felett.

Ritmike
Ritmike képe

Hajnali köd

Rovatok: 
Vers
Hajnali köd szitál,
ereszkedik egyre,
röpke perc invitál,
vele megyek messze.
 
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka,
koravén napsugár
ágyába még bújna.
 
Elhagyja a múltat,
s nem sejti a jövőt,
emlékek közt kutat,
siratja az időt.
Kovácsné Lívia

Szívemben él

Rovatok: 
Vers

Emlékszel még,
mikor kezem a kezedbe tettem?
Nem szóltál,
némán lehellet finoman megszorítottál!
Emlékszel még?
Ültünk a templomi csendben,
s a jó Isten minket magához ölelt
gyöngéden.
Gyönyörűszép emlék,
mit soha nem felednék.
Én emlékszem még!
Ugye, Te is emlékszel még?
Örökre szívemben él!

2024. április 7.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Lelkünkben nincsenek országhatárok

Rovatok: 
Vers

„Lelkünkben nincsenek országhatárok.”
        (Nagy Magyarország)

Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Lelkemben szól még a szerenád

Rovatok: 
Vers

Lelkemben szól még a szerenád!
Ifjúságom szép napja,
Szív örömét a dal visszacsalogatja,
Szépen szóló hegedű!
Élet szép, s mégis keserű!

A dal a múltat bizonygatja,
Életem fája azóta szárad.
Virága elhullt már az ifjúságnak,
Gerlepár mégis turbékol a tavasznak.

Ariamta
Ariamta képe

látomás és ébredés

Rovatok: 
Vers

kicsi terített asztal
rajta sajt, kolbász, mustár
a látvány megvigasztal
mily édes élvezet vár

felkészítem a gyomrom
csudajó falatokra
már érzi is az orrom
s egyre vár szimatolva

kellene még vörösbor
hozzá egy jó kancsóval
s kedvem lenne ilyenkor
meginni egy hordóval

Kovácsné Lívia

NEKEM

Rovatok: 
Vers

Nekem Te vagy
a tavaszi szellő, mely arcomat simogatja,
és forró csókot ad ajkamra.
Nekem Te vagy
a tavasz minden virága,
mely illatát ontja,
s a szívemet, lelkemet magához vonzza!
Nekem Te vagy HIT,
hinni benned,
hogy nincs minden veszve!
Nekem Te vagy
a REMÉNY,
és így a holnap is oly sokat igér!
Nekem Te vagy

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Rügyfakasztó vasárnap

Rovatok: 
Vers
Jézus feltámadt,
Tojásból élet fakadt.
Ragyog, sugárzik a fény
Húsvétnak ünnepén.
 
Élet újul, eljött a kikelet,
Örvendjetek emberek.
Barka pattan, lombját nyitja,
Megújul az élet, fű, fa.
 
Ragyog a nap, hírül adja,
Cirka
Cirka képe

Idő

Rovatok: 
Vers

Mély nyomokat hagy
ráncainkban az idő,
elkopik, mint lábon
a vékony talpú cipő.

Hova száll, hova fut
oly gyorsan az élet,
néha már lemarad,
kifullad a lélek.

Sarkunkban ott liheg,
majd elhalkul az ének,
ha utolér és átkarol,
vége a mesének.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Fájó hiányérzet

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Teremtőm, köszönöm, hogy már szép korú lettem.
Hogy mennyi van még hátra, bizony nem kérdezem.
Minden napnak örülök, szeretem családom.
Kinn virágok, madarak, kis cicám viháncol.
 
De elhunytak szüleim, férjem, testvéreim,
barátaim, korombeli egy él, más senki.
Fájó hiányérzet már nem múlik el soha,
De emlékverset írok mindenkiről sorban.

Ritmike
Ritmike képe

Visszatérek

Rovatok: 
Vers
Este megállt a szél, hallgat,
lágyan ringat, és így vallat,
gyengéden simítja lelkem,
ne porladj el a testedben!
 
Ó, úgy szeretnék ott lenni,
és talán egy picit tengni,
hol egy napra nincsen tegnap,
és ahol még nincsen holnap.
 
Nem unszol, kerget az idő,
Kovácsné Lívia

Szállnak messzire

Rovatok: 
Vers

Szívemben zakatol,
lüktet a vér,
nehezen bírja e gyors áramlást
a koszorúér!
Imám száll az égre fel,
segíts engem meg,
édes Istenem!
Oly kevéske e földi lét,
egy perc, és véget ér!
E porhüvely, melybe lelkem bezártad,
repülni szeretne,
repülni utánad.
Mint két szerelmes gerlepár,
akik szerelem ittasan ma

Kovácsné Lívia

Kék ibolya

Rovatok: 
Vers

Kék ibolya
szerényen megbújik a bokor alján,
törékeny szirma mosolyogva néz ránk.
Színe csodás, elvarázsol,
nézem csendben, szerénysége
magához láncol!
Oly szép a színed,
csodás a formád,
elvarázsolod, akárki lát!

2024. április 3.

Kovácsné Lívia

Tavasz

Rovatok: 
Vers

Itt a gyönyörű, szép tavasz,
bár huncut,
és sok tréfát űz velünk a kis ravasz!
Virágba borultak a fák,
a réten sok-sok virág,
illatukkal teli a lég,
messzire viszi a lágy
tavaszi szél!
Ó, szép tavasz, úgy vártunk már,
vágytunk a nap simogató sugarára,
a meleg nappalokra,
a szerelmes, tavaszi éjszakákra!

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Reményrügy

Rovatok: 
Vers

Kinézek tavaszra, kinézek a nyárra,
Hűvös szobámból a fénylő napsugárra.
Rálátok tóra, rálátok folyóra,
Erdőkre, mezőkre, partokra, dombokra.

Virágos kedvem mosolyt csal arcomra,
Madárdalt hallgatok, hova a szél csak fújja.
Erre szemlélem a házak tornyos füstjét,
Arra számlálom az ég bárányfelhőjét.

Ritmike
Ritmike képe

Illatos víz

Rovatok: 
Vers
Megérkezett a kikelet,
a ragyogó nap ébresztget,
kibontotta a szirmokat,
színezi a virágokat.
 
Falu szélén csöpp legényke,
fény ragyog a nagy szemébe',
díszes ruhát öltött mára,
s virágot tűz kalapjába.
 
Cipőcskéjét kifényezi,
jól fésült haja ébeni,
Ritmike
Ritmike képe

Tavaszi zsongás

Rovatok: 
Vers
Tarka réten ezer virág.
Új ruhát öltött a világ,
vágyódik a cseresznyeág,
mint az ébredő ifjúság.
 
Rügyet fakasztó napocska,
csírázik már a magocska,
és a katica napozna,
száll a zümmögő dalocska.
 
Szorgoskodik a méhecske,
s ágakon szerelmes fecske,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Húsvéti napfogyatkozás.

Rovatok: 
Vers
Kering a Földünk a világ tengerében,
Hold-Föld, Nap körül csillagok özönében.
Egymásra hatnak, vigyáznak,
Isten teremtette egyensúlyban vannak.
 
S jön a Húsvét, ó, Istenem!
Mily napfogyatkozás van az emberen.
Elfogyott a szeretet, nő a gyötrelem,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Búcsúzás Sándor öcsémtől

Rovatok: 
Vers
(Erdős Sándor Mosonmagyaróvár)
 
Szomorú a szívem,
Szomorú a lelkem,
Itt hagytál bennünket,
Drága, jó testvérem.
 
Virágvasárnapján elmentél örökre,
Érted fáj a szívünk, nem gyógyítja be senki sem.
Jó ember voltál, szeretted családod,

Oldalak