Szívemben zakatol,
lüktet a vér,
nehezen bírja e gyors áramlást
a koszorúér!
Imám száll az égre fel,
segíts engem meg,
édes Istenem!
Oly kevéske e földi lét,
egy perc, és véget ér!
E porhüvely, melybe lelkem bezártad,
repülni szeretne,
repülni utánad.
Mint két szerelmes gerlepár,
akik szerelem ittasan ma
a csersznyefánkra szálltak,
úgy repülnék én messzire,
itthagyva fájdalomtól szétszaggatott testem,
oda, ahol engem már úgy várnak.
Nem tudom, mi lesz velem,
a szenvedések,
a kínok sora egyre szaporodik,
a szívemben az erekre
a nyomás egyre fokozódik.
Nincs vége még a kínnak,
már minden porcikám fáj,
hiába minden,
nem ígér semmit az orvos sem, kár!
Nem panaszkodom,
minek is tenném,
ezek a tények, ezekkel élek én.
Isten hívó szava még várat magára,
jó lenne,
ha törölné ezt a sok testi fájdalmat,
s nekem egészséget adna!
Lassan éjfélt üt az óra,
talán elalszom virradóra.

2024. március 28. 23 óra 29 perc