Hosszú nyomok a járdán,
csiga csúszott a nyálkán,
biztos párját kereste,
bokor alá vezette.
Kizöldült, frissült a park,
minden fű, fa újra hajt,
virágba borult a kert,
mi szomjazott, vízre lelt.
Apró madár fürdik a tócsában,
fiókának vizet visz a szájában,
örül az erdő, és a rét,
kisüt a nap, az ég is kék.

Ó, én szerelmem,
Te édes, Te drága,
jöjj a karomba,
csókomat várva.
Rózsacsokor a kezedben,
nekem hozod szerelmesen.
Szomorú szívemet vigasztald,
reszkető lelkemet oltalmazd.
Szeress, szeress,
légy velem,
tiéd a mindenem.
Te édes, Te drága,
szívemnek vágya.
Csillagporos éjszakán

Sötét az éjjel, nincs csillag, se fény,
szikla tetején állok, vonz a mély.
Ó, jó Uram, segíts rajtam,
itt a vég,
add vissza újra nekem
a reményt.
Földünknek oly hatalmas nagy a gyásza,
sír, de az emberiség nem hallja.
Ó, Uram, mutasd meg a helyes utat,
vezess minket, felejtsük a múltat.
Segíts nekünk, ebből legyen most kiút,

Azt mondják, kimérte a sors
mindenkinek, ami jár,
de sokat sírsz, mert ez jutott,
minden tiéd, ami fáj.

Nem érzed az igazságot,
látod annak több jutott,
a jólét asztaláról
mézeskalácsot kapott.

A nagykönyvben meg van írva,
az a törvény, annyit kapsz,
amennyit a tenyeredből
másnak nyújtasz, másnak adsz.

Gitárod peng,
s szívemben egy dal új életre kel.
Szerelem virága nyílik, tűzpiros szirma reszketve
téged hív, téged vár.
Hát jöjj, kedvesem,
a szerelmes ölelés
oly régóta a tiéd már.
Peng a gitár, a szerelmes dal messzire száll, érzem a szíved rám talál!
Ne hagyjuk elveszni,
most kell hát szeretni.

2023. április 25.

Táncol egy tündér,
mint a mesében.
Libben a szoknyácskája
a zene ütemére.
Ritmusra siklik a színpadon
a lába,
a közönség szája tátva,
hisz egyedül járja,
s óh, mily szépen, az ember alig hisz a szemének.
Tündér táncol tündértáncot,
ő ad nekünk tündéri, édes reménységet,
hisz ő a jövő nemzedéke.
Drága tündér,

Nem vagyok... csak létezek,
emlékek közt ébredek.
Éjjel, mikor álmodom,
ott vagy velem, jól tudom.

Elmúlt két és fél év már,
nem vigyázol rám, anyám.
Mosolyom már megkopott,
erőm lassan elfogyott.

Sokszor fáj a félelem,
a nincs-anyám érzelem,
a nincs-apám fogalom,
árva-vagyok tudatom.

Álom és valóság keveredik,
sejtelmes árnyékként a látomás
messze száll, majd újra közeledik
az illúzió tépett mámorán.
Bús hangok kergetőznek bársonyán,
képek rejtik el a valóságot,
az elme zavarodott démonát,
míg keresgéled a bizonyságot.
Egyszer előjönnek csalódások,
messze tűnik a színes szivárvány,

Lépkedek a kétségek útján,
ennyi volt, és nincs tovább?
Valaha egyszer még meglelem
létemben a sok csodát?

Az élet elszáradt avarán
megtört sorsok ropognak,
hallom jajgatásukat,
nekik most mit adjak?

Nyújtanám feléjük kezem,
de ellökik, mást akarnak,
hiába adnám tört szívem,
csak sóhajtanak, jajongnak.

Virágot én a réten szedtem,
pipacs, búzavirág, pipitér.
Ó, milyen szép, én eléd tettem,
örömöd az én szívemig ér.

"Szoktatom szívemet a csendhez",
mely körbefog, átölel engem.
A virágok szólnak szívemhez.
Oly jó, én magamhoz engedem.

Ez sajnos egy félig sem szerelem lett,
hiába minden, csak én szerettelek.
Csalfa szívtelenséged velem mit tett,
nem hiszek többé én sem már senkinek.

Itt hagytál engem, te vissza se néztél,
szívembe belemart egy kínzó érzés.
Az életemből könnyedén leléptél,
nem maradt nekem csak az emlékezés.

Mennyi forma... Tengernyi arc
hömpölyög végtelen, zaklatott rendben,
egyhelyben körözve nem látszik part -
csak én úszom egyedül az ismeretlenben.

Felszínes életek változó hulláma
gyönyörű-szomorú kérész-létezés,
a mulandó felszínnel azonosulva,
börtön az álom és nincs felébredés.

Kár, hogy nem látod dédunokádat,
kivel megáldott bennünket az ég,
kedves arca, mint az angyaloké,
hangja balzsam, akár a tiszta méz.

Tudom, szeretnéd, sétálnál vele,
fognád finom, puha kezét,
meséjét szívesen hallgatnád,
akár egy földöntúli zenét.

Úgy kérlek,
hogy szeress,
s engem el ne veszejts,
ha jő az est,
s reszketve keres a test.
Az égő vágy lobban, mint gyertya lángja a félhomályban,
majd egyre nagyobb
a láng,
a tűz éget már,
de nincs, aki rád talál.
Hát kérlek, szeress, légy velem,
add nekem az izzó vágyaktól égő szerelmed,
hadd legyek a mindened.