A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Búcsúzom most tőled, izzasztó forróság, Szívem még érzi virágoknak illatát,
|
|
Rovatok: Vers Elborzaszt a világ...
Pengeéles viták,
szikráznak a szavak,
egyszer lángra kapnak.
Indulatok forrnak,
tettekké fajulnak,
a sátán meg röhög,
ravasz terve bejött.
|
|
Rovatok: Vers Kis tó partján már az ősz jár, Ruha szárad kint maradt, Megélte az ifjúkorát,
|
|
Rovatok: Vers
|
|
Rovatok: Vers Letérdelt elém a hajnal,
nézett rám angyali arccal,
homályba borított mindent,
nem mondhattam neki ellent.
Ne lássam titkait s múltját,
csupán ő magát és vágyát.
Mozdulni sem tudtam akkor,
szabadulni próbáltam százszor.
Aranyló szemével simított,
|
|
Rovatok: Vers Oly régről tör elő, az ősi erő,
egymást ölelő ,örök szerető.
föld, mely mindig termő,
így akarta a teremtő.
Víz, mely nélkül élet nincs,
levegő, mely igazi kincs,
tűz, mely olykor csak úgy lobban,
forrón izzik egyre jobban.
|
|
Rovatok: Vers A feltétlen szeretetről
|
|
Rovatok: Vers Lelkünket egy híd köti össze,
s ez így is marad ezután örökre,
oly sok emlék fűz a régi házhoz,
érzelmek kötnek az öreg fához.
Még ott lógott egyik ágán a hinta,
itt nem volt senkinek sem titka,
beszélgettünk bátran mindenről,
ahogyan láttuk azt a filmekből.
|
|
Rovatok: Vers Boldogan keveredik a sárga a kékkel,
gyorsan összhangba kerül a képpel,
örömtáncot jár az ecset a palettán,
gyengéden simul a vászon oldalán.
Hangulat és alkalom hozza a formát,
festőkés karcolja a hegyek ormát,
fellegek szállnak a háttérben,
ott lapulnak palástként csendben.
|
|
Rovatok: Egyéb A napokban meghalt egy 21 éves fiú, mert az orvos a mellkasi fájdalmára való hivatkozását egy „ majd elmúlik” fél mondattal lerázta magáról. Nem volt kontroll, nem volt visszahívás, hogy ellenőrizzék a panaszt!
|
|
Rovatok: Vers Kócos sugarait kontyba köti a nyár,
lelassul, s egyre többet aluszik már,
engedi, hogy hűs szellő ringassa ágyát,
szürkésebb felhők feladják kabátját.
Nagyot ásítva mosolyog még a földre,
jól bebugyolálta színes köntösbe,
magához szorítja téli álma előtt,
erősen csókolja, mint egy szeretőt.
|
|
Rovatok: Vers Látomásom volt az éjjel, jött felém anyám,
kezét nyújtotta felém, és mosolygott rám
Hosszú útra hívott , ahol a fák égig érnek,
hol a lombkoronák egészen össze érnek.
Hallgattuk a madarakat, ahogyan csiripelnek,
egészen lassan múltak el ezek a percek,
virágokból koszorút fontál hosszú hajamba,
|
|
Rovatok: Vers
Eltűnnek a régi élet tanyái, Egy csendes őszi napon ki erre jár,
|
|
Rovatok: Vers Fehér vagy fekete a táj,
a január csizmában jár.
első virág csírát ereszt,
majd csilingel a föld felett.
Érkezése kikeleti
kalapját is megemeli,
hahó én hóvirág vagyok
havat hoznak az angyalok.
Nemis bánja ha hull a hó
fagytól véd a hótakaró.
|
|
Rovatok: Vers Egy kereszt nyoma kopott falamon
|
|
Rovatok: Vers Mint lebegő falevél Hol magasra röppent Hol csendben magányosan
|
|
Rovatok: Vers Két út két élet, egy pont, mely összeköt végleg!
Egymásra leltünk egykor,
egy napos délután.
Egy röpke perc,
egy pillantás volt csupán.
Megváltozott akkor minden,
fellegek közt jártunk,
a nap lejött a földre,
s csillagok közt háltunk,
felröppentünk a széllel,
|
|
Rovatok: Vers Szabad embernek, szabad gondolatán, Pedig oly széles az út, írás szabad,
|
|
Rovatok: Vers Szomorúan hajlik az orgonafa ága
hiába tekeredik törzsén hajtása
kapaszkodik rajta szorítja egy kicsit
míg ereje engedi egyre feljebb kúszik.
Nem akarta elengedni kiszáradó törzsét
testével is védte elhaló gyökerét
próbálta éltetni, gyógyítani lelkét
de ő már lemondott, elengedte kezét.
|
|
Rovatok: Vers Sármos mosolyával
le csalta magához,
le húzta az ágról,
bókolt neki százszor.
Oly szép vagy te szőke,
jöjj egy keringőre,
de már máshoz fordult,
s a vöröset dicsérte.
hulljatok mind hozzám
ide anya földre,
maradjatok velem
együtt mindörökre.
|
