Voltam tűz, mely fellángolt az égig,
csillagok ereit perzseltem végig,
lettem hamu, mely a mélybe hullt,
hol az alvilág démona utánam nyúlt.

Föld alá döngölt és betemetett,
sötétbe fojtotta fénylelkemet -
de táplált a föld, ami magába zárt,
túléltem földrengést, ezer halált.

Bukott angyalként vergődöm a létben.
Nap felé vágyom, de falnak koppanok.
Szárnyaim rongyosan hátamhoz tapadnak,
törékeny súlyuktól összeroskadok.

Ég és föld között, itt vagyok megint.
A szirt régi ismerős, mit sem változott.
Hűvös szél lengedez és jól arcon legyint -
Üzenet ez talán, mit Tőled hozhatott.

Kilőtték a farkast,
mert eltévedt,
határt nem ismert,
átlépett.
Nincs helye itt vadnak,
kicsinek és nagynak,
pusztulnia kell,
élni nem hagynak.

Csak nézlek, nézlek,
s a napot látom benned,
a fényt, mely éget.
..
És nézlek, nézlek.
Többet látok, mint szabad,
mint verítéked.
..
A derekadat,
amikor fújja a szél, 
gondolatokat
.
teker rá, s beszél, 
szerelemtáncod messzi,
mégis oly közel.

Ha a testemen érzem a tested,
s a lüktető mámor édes borként tüzeli fel a szunnyadó a vágyat,
s az édes nedű csurran, cseppen,
s érezni az éledező szenvedélyt ágyékod rejtekén,
ó, igen, kedvesem, igen, ez, amire úgy vártunk,
s most eggyé váltunk.
Ó, édenkert csodás virágainak bódító illata, mely elkábít, és varázslatos

Tervek voltak a fejemben,
rengeteg,
vágyak voltak a szívemben,
nagy hegyek,
lassan megszelídültek,
mára elcsendesültek.
Elfogytak előlem az utak,
a hegy is inkább untat,
nincs sietős dolgom,
legalább nem botlom.
Túlzottan nem ragaszkodom,
ha nem kell, nem kapaszkodom,
már csak figyelem a szépet,

Vágyom, hogy halkan suttogd a nevem,
hogy százszor mondd el, mennyire szeretsz,
hogy vágyod a forró csókom,
hogy benned soha nem csalódom,
hogy akarsz engem, nagyon akarsz,
s mindig velem maradsz.
Akarod, hogy a tiéd legyek,
hogy súgd, várj, hozzád megyek.

2023. április 8.

Nem akarom a hírt elhinni,
nem tudom ésszel felfogni,
hogy téged, drága barátom, elvesztettünk,
akit oly sokan nagyon szerettünk.
Hisz teli voltál tervekkel, energiával
a jövőt illetően,
s itt hagytál most minket kétségekben.
Mindig mindenkihez kedves, megértő voltál,
verseiddel a magyar hazádat szolgáltad,
érte mindent feláldoztál.

Korhadó fatörzsek a süppedő avaron,
az erdő világát meg nem zavarom,
csendesen járok, néha leülök,
rigóknak, bár hamisan, visszafütyülök.
Szarvas agancsának helye a törzsön,
dörzsölte, hogy leessen, végre letörjön,
pocsolyában vaddisznó lenyomata,
piszkosan, sárosan ballagott haza.
Madarak hangosan megkiabálták,

Szavaid rímekbe szedve,
verseid könyvekbe gyűjtve,
megfigyelni a világot,
elmesélni, ahogy látod.

Szavakkal lehet bántani,
gödörbe, sárba lerántani,
mélységesen megalázni,
gyűlölni és utálkozni.

Szavakkal lehet szeretni,
egekbe, felhőkbe emelni,
dicsérni és elaltatni,
boldogságot, reményt adni.

Locsolkodni indultam,
de biz hamar berúgtam.
Sok piros tojást kaptam,
de valahol mind elhagytam.
Egy ház tövében lerogytam.
Azon nyomban elaludtam.
Estefelé arra ébredtem,
kutya nyalja a képem.
Lassan haza botorkáltam,
asszonyomat nem találtam.
Az asztalon csak egy cetli,
téged nem vár haza többé senki.

Én édes, drága szerelmem, boldogságom Te vagy
énnekem.
Te vagy a nappal
és az éjjel,
szeretlek téged izzó szenvedéllyel.
Szél suhan a tavaszi hajnalon, harmatcseppekkel játszik az avaron.
Gyöngyökként gurulnak szerteszét,
felszárítja őket a felkelő napsütés.
Ó, kedvesem, mily szép ez az idilli csend,
csak szívünk hangos dobogása zeng.

Hazudni csak azoknak az embereknek, akik tudnak is hazudni. Hazudni meg ott kell, ahol a felső vezetők is erre alkalmasak. Márpedig a Hájgúnárunk erre kiválóan alkalmas. Nem volt véletlen, hogy a Rádió tönkretételével, a televíziók elfoglalásával kezdte tehetséges pályafutását.  Pár tehetséges ember elkezdte a DAB kísérleti adásának a megszüntetését is.

Lehet, hogy nem vagyok jó már semmire,
lehet, mert beteg vagyok, és bizony megöregedtem.
Lehet, hogy nem kellek már senkinek,
de azért van, aki talán még így is szeret.
Lehet, hogy elmúltak a vágyak, s a szeretet is elhalványult,
de a kedves, szeretettel kimondott szó
ma is a szívemig hatol.
Lehet, hogy csetlek, botlok,

Nappal is téged kereslek,
hisz én annyira szeretlek.
Éjjel a csillagok kötött táncolok veled,
érzem, izzó tűz, vihar tombol benned.

Rohanás ez az egész élet,
gyere velem, engem ez éltet.
Mit nekünk vad vihar, pezselő, égő tűz,
ha szívünket a vágyunk egymáshoz űz.