Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Svéda-Graholy Mariann
  főszerkesztő helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Hollósi-Simon István
  webadmin

Jelenlegi hely

Graholy Zoé

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

A hegyek ölelésében

Rovatok: 
Irodalom

   A hegyek között, ahol reggelente a köd úgy ölelte körül a völgyet, mintha óvni akarná a világot az ébredéstől, élt egy lány, Léna. Az ő szíve mindig is jobban szerette a természet szavát, mint az emberekét.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Az almafa – a csendes szeretet fája

Rovatok: 
Irodalom

   Amikor megszülettem, apám ültetett egy almafát. Ő soha nem volt a nagy szavak embere. Csendes, halk szavú, bölcs ember, aki ritkán beszél fölöslegesen, de a maga egyszerű módján sok mindent megtanított nekem az életről. Nem hosszú magyarázatokkal, inkább azzal, ahogyan a dolgaihoz, az emberekhez és a világhoz viszonyult. Az almafa is ilyen volt.

Rovatok: 
Irodalom

   Vannak emberek, akik után nem egyszerűen emlékek maradnak, hanem egy egész világ, amelyet hiába keresünk később bárhol, sehol sem találunk meg ugyanúgy. Egy világ, amelynek illata, hangja, melege van, amelyben a délutáni fény másképp esik az abroszra. A konyhából kiszűrődő neszeknek jelentősége van, és amelyben még a csend is tud beszélni.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Vattacukor vagyok

Rovatok: 
Vers

Vattacukor vagyok, rózsaszín álom,
puha felhő ring egy hosszú száron,
édes mosoly, néhány szép emlék,
egy csipetnyi varázs, egy falat vendég.

Kívülről könnyű, habos és légies,
de a lelkem néha bizony szeszélyes.
Egy napsugártól boldogan ragyogok,
egy könnycsepptől pedig elolvadok.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Örök barátság

Rovatok: 
Egyéb

   Isten így szólt: „Teremtsünk embert a saját képünkre, legyen hozzánk hasonló.” A hatodik napon pedig megteremtette Ádámot, a saját hasonlatosságára. Olyan ötéves forma kiscsitri lehettem, amikor anyukám magával vitt a boltba. Azt mondta, megtanít vásárolni.
   – Egy nőnek tudnia kell… – tette hozzá nevetve.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Mintha már szerettelek volna

Rovatok: 
Vers

Amikor először néztem a szemedbe,
valami bennem rögtön megérkezett.
Nem tudtam, ki vagy, mégis úgy éreztem,
mintha valahonnan régről ismernélek.

Nem értettem, miért lettél ilyen fontos,
miért hiányzol, mikor még alig ismerlek.
Mintha nem most kezdődött volna közöttünk,
hanem csak folytatódna valami régen elkezdett.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Tollbamondás

Rovatok: 
Vers

Tavaly, mikor jött a tollbamondás,
Levi szeme nagyra nyílt:
„Anya, ez most komoly dolog?
Ki találta ki ezt megint?”

A „j” és „ly” összekacsintott,
az „í” hosszúra nyúlt,
egy vessző pedig valahonnan
a füzet szélére gurult.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Örökre most!

Rovatok: 
Egyéb

   Anya vagyok. És talán éppen ezért mostanában egyre többször kapom magam azon, hogy csak nézem őket. Leventét és Lénát. Nézem őket egy-egy teljesen hétköznapi pillanatban, amikor nem történik semmi különös.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Léna, a szakértő

Rovatok: 
Humor

   Tegnap délután békésen üldögéltem a teraszon, amikor egyszer csak az udvar felől egy ismerős, de a megszokottnál jóval kétségbeesettebb hang ütötte meg a fülemet.
   – ANYAAAAAAAAAAAA! ANYAAAAAAAAAAAA! ANYAAAAAAAAAAAAAAAA!
   A következő pillanatban Léna úgy rohant felém, mintha legalábbis egy komplett hadsereg üldözné. Én meg csak álltam a teraszon bambán.

Rovatok: 
Irodalom

   Már azelőtt ismertelek, hogy megszülettem volna. Odabent, a meleg biztonságban nem láttam semmit, de mindent éreztem. Éreztem a szíved megnyugtató, ritmusos lüktetését – ez volt az én világom zenéje. Éreztem, amikor a tenyeredet óvatosan a hasadra tetted. Ilyenkor én is odasimultam belülről, mintha a bőrünkön keresztül már akkor megérinthettük volna egymást.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Az ősz karjában

Rovatok: 
Vers

Megint ősz van… gondoltam, elmesélem neked,
mert biztosan te is észrevennéd odafent a színeket.
Pirosba öltöztek a fák, sárgába hajlik már a lomb,
az utcán pedig mindenütt az ősz színes levele bolyong.
Lassan lehullik minden, ami még a fákon maradt,
és én csak nézem csendben, ahogy táncolnak a fák alatt.
Közben eszembe jut, milyen jókat nevettünk régen,

Rovatok: 
Irodalom

   A faháztól nem messze két bányató bújik meg a fák között. Az egyik néma marad a fürdőzők előtt, a másik viszont vár bennünket: kristálytiszta, hűvös vizével, napsütötte partjával és azzal a különös csenddel, amit csak a természet tud. A gyerekek számára ez nem egyszerűen egy tó. Ez az ő birodalmuk.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Vészjelzés négyéves módra

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

   A minap, amikor hazaértem a munkából, Léna úgy rohant felém, mintha legalább három napja nem látott volna. A kezében egy rajzlapot szorongatott.
   – Anya! Anya! Gyere! Nézd meg! Most! Ezt nézd meg, milyen szépet rajzoltam az oviban! Ilyenkor az ember, mint egy rendes anya, mindent eldob. A munkát, a fáradtságot, a bevásárlószatyrot, a saját életét.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Hatvan perc a végtelenből

Rovatok: 
Irodalom

   2014. szeptember 5-én tudtam meg, hogy engem választott édesanyjának egy gyermek. A napok lassan teltek egymás után, én pedig egyre közelebb éreztem magam hozzá. A szívem alatt ott növekedett egy titkos világ. Néha a tenyeremet ráfektettem a hasamra, és csak vártam. Mintha a bőrömön keresztül ismerhetném meg őt.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Bilincs, fedő, fakanál

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

   Gimnazista koromban valahogy természetesnek tűnt, hogy az embernek mindig akad egy terve. Még akkor is, ha az a terv csak annyiból áll, hogy majd lesz valahogy. Az időt sem vettem túl komolyan. Különösen akkor nem, amikor egy jó buli közepén jártam.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

A csend otthona

Rovatok: 
Irodalom

   Van egy hely, a mi kis menedékünk. A gyerekek kedvenc helye, ahová valahogy mindig jó megérkezni. Egy hely, ahol a világ lelassul, ahol a hétköznapok zaja elhalkul, és marad valami egészen más... A Sajó egyik kanyarulatánál bújik meg, két régi bányató között, a hegyek ölelésében. Már az odavezető út is olyan, mintha egy másik világba vezetne.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Amíg ideér a fény

Rovatok: 
Irodalom

   Meleg, augusztusi éjszaka volt. A nappal forrósága ott maradt a fűszálak között, még a levegőben is, amely lustán mozdult meg körülöttünk. Valahonnan tücskök szóltak, messziről egy kutya ugatott, aztán minden újra elcsendesedett. A kert fölött olyan tisztán borult ránk az ég, mintha valaki egyetlen mozdulattal letörölte volna róla a felhőket.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Tőletek tanulok

Rovatok: 
Egyéb

Azt hittem, majd én mutatom meg nektek,
milyen az élet, merre kell tovább menni,
de csendben, észrevétlenül rájöttem,
hogy közben ti tanítotok engem szeretni.

Tőletek tanulom, hogy lehet örülni
egy pocsolyának, egy kavicsnak,
hogy egy rajz is lehet igazi kincs,
ha szívből adják annak, kit szeretnek.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Tévét néz a gyerek

Rovatok: 
Humor

   A négyéves Lénám éppen a Mancs őrjáratot nézte a tévében. A történetben feltűnt egy új szereplő, valami Moby, vagy Mudy nevű sellőkutyus, aki láthatóan nem egészen úgy képzelte el a napját, hogy jófiúként fog viselkedni.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Anya, szerintem te Neandervölgyi vagy

Rovatok: 
Humor

   Tegnap este a teraszon vacsoráztunk. Egy teljesen átlagos, békés, családi este volt: vacsora az asztalon, kellemes nyári meleg, én pedig szemben ültem Leventével. Ő mostanában teljesen rákattant az őskorra. Már keni-vágja, hogyan éltek az ősemberek, mit ettek, hogyan vadásztak, hol laktak, és láthatóan egyre komolyabban foglalkoztatja az emberiség története.

Oldalak