Három éve már annak, hogy a kisfiam szobájában lakik Guszti, a hal. Ő az akvárium egyeduralkodója, családunk teljes jogú, pikkelyes tagja.
Egyszer a munkám egy kedves, 86 éves bácsihoz, Józsi bácsihoz sodort, akinek a kertjében egy gyönyörű kis tó található, tele mindenféle szebbnél szebb hallal.
|
Ancika néni a 80. születésnapjára a fiaitól kapott egy vadonatúj rádiós órát.
Amikor mentem hozzá kötözni, büszkén mutatta:
– Nézd csak, mit kaptam a fiúktól!
Aztán rögtön hozzátette:
– Igaz, hogy ők nem foglalkoztak vele, de ha már idehozták… Beüzemelnéd nekem?
|
Marika néni hajlott hátú, idős asszony volt. Egy kicsi faluban élte egyszerű életét. A férje már meghalt, gyermekei pedig távol éltek tőle. Minden reggel a rózsafüzérét morzsolva imádkozott. Ezen a reggelen sem volt ez másképp.
|
Fekszem az ágyon. Nem az én ágyam. Orromban valami különös, kámforos illat kavarog. Néha érzem, ahogy egészen eltölt, majd elillan. Gyűlölöm ezt a szagot. Mozdulnék. Emelném a fejem, de nem tudom. Halk csörömpölést hallok, egészen közelről. Beleborzongok. Érzem, ahogy körülöttem valaki járkál, pakolgat valamit ide-oda, majd halkan, egészen nyugtató hangon megszólal.
|
Nem volt Isten, kiben hittem!
Ajkamról nem hangzott imaszó!
Szegtem, szabályt, köveztem utat,
hogy megtaláljam önmagamat.
Tagadtam a törvényt,
miben hittem régen én,
hogy minden ember önmagáért él,
és senki nincs, ki segítene,
a harcot az embernek egyedül kell vinnie.
|
Lám csak, eljössz álmaimban újra,
hogy szívemnek játszon minden húrja.
Belém mar egy érzés,
nincs már több féltés...,
S könnyeimet nyelem tenyerembe bújva.
Elbújtál egy virág mögött álmomban,
megkereslek, megtalállak - gondoltam.
Pillangó vagy picinyke,
beleférsz a kezembe.
Felébredtem, nem találak - csalódtam.
|
Mint szomjazó az éltető vizet,
Úgy vártalak.
Lelkemre festettem
titokban legszebb álmomat,
hogy majd egyszer eljössz hozzám,
S karomba zárhatlak.
Míg vártalak ezer könnycsepp gurult,
arcomon lefolyva a lelkemre hullt.
Minden éjjel a csillagokat lesve,
ragyogásukban arcodat keresve.
|