Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Titok 9.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

     Annus, mikor Hamburgban a New York-ba tartó hajók időpontjáról érdeklődött , igyekezett angolul beszélni, - mivel németül nem tudott, - amit persze nem értettek a jegypénztárban. Szerencsére szintén New York- ba utazott egy úriember is, aki mindenben segítségére volt. Annus először harmadosztályon akart utazni, mint eddig mindig, de mikor látta, hogy az úriember első osztályra szóló jegyet vesz, szégyellte mutatni a szegénységét. Első osztályra nem volt pénze, de inkább vállalta, hogy szükösebben fog étkezni, és másod osztályra kért hajójegyet.

Így ismerkedett meg útitársával, akit Mr. Laker nak hívtak. A hajóút hosszú volt,  barátságot is kötöttek. Annus megtudta, hogy Mr. Laker özvegy ember, két kamasz fiú édesapja. Szintén Cleveland-ba utazik, ahol egy jól menő gépgyára van. Annus maga sem tudta, hogy jutott eszébe, de azt mondta az úriembernek, hogy ő is özvegy asszony, és gyereke nincsen. Még azt is kitalálta, hogy elszegényedett magyarországi földbirtokos felesége, és a férje a háborúban tűnt el. Mikor ennyire belejött a hazudozásba, már nem volt nehéz azt is hazudni, hogy az ő szülei , és férje szülei is meghaltak, neki nem maradt Magyarországon senkije, azért utazik Cleveland-ba, hogy munkát találjon, mint házvezetőnő. Volt ugyan lelkiismeret furdalása, hogy letagadta gyermekeit, meg halottnak vallotta szüleit, de nem tudott ellenálni a kísértésnek. Úgy gondolta, eddig az élettől kevés jót kapott, joga van harcolni a saját boldogságáért. Neki is joga van a saját életéhez, hiszen később, ha közelebbről is megismerkednek Mr. Lakerral, majd minden tisztázódik.

New York -ban már úgy szálltak vonatra, mint régi jó ismerősök. Cleveland-ban pedig megbeszélték, hogy a kővetkező héten találkoznak. Mr. Lake egy, a magyar negyedhez közeli kávéházat ajánlott találkozóhelynek, de Annus erről hallani sem akart. Úgy rendezte, olyan étteremben találkozzanak, ami annyira távol esik a magyar negyedtől, hogy még véletlenül sem találkozhatott ott ismerősökkel.

Boris néni nagy örömmel fogadta, és a többi ismerős is szívesen beszélt volna vele. Most is, mint azelött, Boris néniéknél lakott. Már pár nappal az érkezése után újra kezdett kézimunkálni, és a munkái kelendők is voltak. Eleinte minden héten járt a gazdag negyedbe, hogy eladja portékáját (meg persze, hogy találkozzon Mr. Lakerral, akivel közben egyre szorosabb barátság alakult).

A bíróságon a zöld banki könyvecskével mindent kizáróan tudta bizonyítani jogosultságát a 4500 dollár betétre, amit a Grossman bankba még férjével, Józsival tettek. Meg is kapta a pénzét, amiből 2000 dollárt a gyerekeknek küldött. „ A maradék összeget egy megbízhatób bankba teszem kamatozni, és majd azután küldöm haza.“ –nyugtatta a lelkiismeretét. Közben már tudat alatt talán azt tervezte, hogy egy új kapcsolatba lép, és azzal akart hivalkodni, hogy ő sem teljesen koldus.

     A hímezésért kapott pénzből is küldött haza a gyerekeknek, de azért a nagyját magára költötte. Igényesen , a legújabb divat szerint igyekezett öltözködni. Sőt, amit addig soha nem tett, rúzsozta ajkát, és megtanult szemfestéket is használni. Nagyvilági úri dáma lett. Kőzben a magyar munkásnegyedben lakó régi ismerőseit inkább kerülte. Boris néni ezt egy darabig tűrte, de talán egy évvel Annus visszaérkezése után megkérdezte: „ Te Annus, mi bajod van neked a szomszéd családokkal. Úgy viselkedel velük, mintha rühesek lennének?“
     „Nekem senkivel semmi bajom nincs!“ vágta vissza Annus. Ez abba maradt, de Boris nénit nem lehetett becsapni. Egyre gyakoribbak lettek köztük a veszekedések. Valamikor augusztus környékén aztán végleg betelt a pohár. „“Annus, nem hiszem, hogy édesanyád így nevelt téged! Egyszerű özvegy asszony létedre úgy öltözöl, mintha miliomosnő lennél. Fested magad, kerülöd a magad fajtát. Mit gondolsz te magadról?!“

Annusnak sem kellet több. Teljesen megfeletkezett magáról: „Elegem van a nyomorult munkásnegyedből. Maga nekem nem parancsol, hiszen nem az anyám . Jogom van úgy élni, ahogy nekem jó!“ Ezzel felszaladt a szobájába, összepakolta holmiját, és elviharzott.

Azóta őt a munkás negyedben senki sem látta.

    Erre a lépésre már régen készült. Ugyanis Mr. Lakerrel egyre szorosbb lett a barátságuk. Már nem is éttermekben, kávéházban találkoztak, hanem Mr. Laker mindég meghívta egy kávéra az Erie tó partján épült villájába. Bemutatta őt a két kamasz fiainak , a 16 éves David-nak, és a 14 éves Wiliem nek is. Lassan össze is melegedtek. Annus mindig halogatta, hogy elmondja a férfinak, akit most már John nak szólított, hogy neki is van két gyermeke az óhazában, és a többi hazugságokat is. Félt attól, hogy ha mindent kitálal, John megszakítja vele a kapcsolatot. Így Annus múltja Mr. Laker számára ismeretlen maradt. Igaz, hogy ő úgy gondolta, Annusról mindent tud, pedig mennyire hiányos volt a tudása e téren...
     Annus mindig attól rettegett, hogy Johnnal sétálgatva egyszer csak találkozik valakivel a magyar munkás negyedből. Ezért igyekezett a régi ismeretségeit megszakítani, sőt, már régen fontolgatta, hogyan költözzön el Boris néniéktől. Így kapóra is jött neki a veszekedés.

    Először egy szállodai szobába költözött, de talán két hét múlva már Mr. Laker házvezető nője lett. Barátságukból szerelem lett , és egy éven belül össze is házasodtak. Ekkor már Annus minden kapcsolatot megszakított a múltjával. Igaz, hogy eleinte sokat viaskodott magában, de úgy gondolta, ő a gyermekei jövőjét már bebiztosította. Zsuzsa jó pótanyjuk volt addig is, tehát a gyerekek meg lesznek nélküle is. Tudta, hogy nem egészen helyesen cselekszik, de még alig múlott harminc éves. Megnyugtatta a lelkiismeretét, hogy neki is joga van a boldogságra.

Folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom