Bájos szépséged mint tünemény,
szétszaggatta a zord sötét éjszakát,
fényt és derűt vittél oda is, ahol
harag osztotta eddig, gondolt igazát.

Nyújtsad felém két kezedet,
hogy írjak, szavakra rímeket,
Múzsám mikor lettél nekem,
rásomba szerelem, festett képeket.

Ajkad csókja édes pokol -
ahol tűzben majd újjáéled,
minden szív, mi jéggé fagyott,
elég ha érint, bársonyos kezed.

Varga István Barcs. 2017.