Ünneplőben a természet,
a szépsége megigézett,
virágmintás rajta minden,
kacéran lép, szinte libben.

Talpa alatt üde moha,
belesüpped lépte nyoma,
topánkája pitypang bársony,
méhecskéknek mézes jászol.

Aranyeső fürtje ragyog,
vállán táncolnak csillagok.
Virágkalap virul fején,
rajta barackvirág, fehér.

Szeme fénye ibolyakék,
nap hevétől, ha elalél,
szellő halkan dúdol neki,
jácintillat keltegeti.

Nyakán éke a százszorszép,
tündökölve szép gyöngysorként.
Selyeminge babarózsa,
nagy kedvence már régóta.

Földig hajol az orgona,
fodrozódó bő rokolya.
Tulipán meg sárga nárcisz
kísérgeti, bárhol jár is.

Tengerkék ég meg napsugár,
őrt álló fák, mind oly sudár,
köszöntik víg madárdallal,
ó, mily szép vagy, így tavasszal!