Ölelj magadhoz Kedvesem,
ringass el szépen csendesen.

Álmaim robogó vonatán
rohanok neki a jövőnek
és megkérdem Tőled:
-Látod a piros háztetőket?
A réteken a pajkos szellőt?
Fejünk felett a fodros felhőt?
A Napot, Holdat és Csillagot?
Látod ahogy mind ránk ragyog?

Szívünk megtelik izzó vággyal.
Szerelemmel, boldogsággal.
Szíveden békésen megpihennék,
s a széllel a mennybe üzennék.
Áldás szálljon fára, virágra,
Csodálkozz rá a nagy Világra,
mert féktelen és végtelen,
ember felfogni képtelen,
hogy hol ered és hol a vége,
mért ez az ember menedéke?

Álmaim vonata csak robog,
leszállni róla nem tudok.
A megállóknál meg nem állok,
addig megyek míg rátalálok,
Kedvesem fénylő szép szemére,
gyöngéd, becéző két kezére.

Öleljen át lágyan, csendesen,
ringasson el a Szerelmesem.