Valahonnan elindulva megérkezni csendben
Utat törve rendet vágni sűrű végtelenben
Eltöprengve szép sorjában mindaz, amit tettél
Lesz-e elég igazolás, tényleg ezért lettél?

Megállni egy pillanatra kicsit megpihenni
Számot vetve önmagaddal, mélyen elmerengni
Visszanézve szürke porban, ahol elhaladtál
Megpillantva lábad nyomát, mit imént tapostál.

Magad sem tudod  miért, s honnan is jöttél?
Csörgedező kispataként egyre szélesedtél
Sík területet elérve lassuló folyással
Fodrozódó víztükörre festett méltósággal.

Kissé talán megfáradva, tétován lépdelve
Messzeséggé lett bölcsesség, mintha benned lenne
Akár fa ágán zörögve száraz levelekben
Megtalálva zöld rügy korát fénylő kikeletben.

Panaszosan nem sóhajtoz, ha a széltől zizzen
Sírva sem zokog a múltért, csak egy kicsit szisszen
S a valóság mit tetten érsz oly görcsösen akarva
Darab föld csak, amin épp állsz, talpaddal takarva.

Válaszként a döntésedre mit a léted meghagy
Tovább kutatod testedben, szíved  lüktet, mert vagy
Mennyi is még, mi hátra van, mit tovább kell rónod?
Rátalálsz-e forrására hol szomjadat oltod?

Eső áztat, vihar szaggat sziklák ormát járva
Felkapaszkodsz peremére mélységét áthágva
Csúcsra érve letekinthetsz holdsugárban mártva
Csillagként dereng reményed, résként a homályba.

Ott lesz az, hol megérkezve őrt állhatsz a vártán
Befejezvén vándorlásod csak egy jelre várván
Egy mozdulat marad csupán és elmehetsz végre
Megőriz az emlékezés márványkőbe vésve.