Kedves Barátaim!
Volt egyszer egy házifeladat az Újságíró Iskolában. Mehemed tragédiáját kellett többféle műfajban átdolgozni. Nekem így sikerült.
Remélem csalok egy kis mosolyt vele az orcátokra  
(Ez az írás fenn van a régi Magyarerőn, de gondoltam az újszülöttnek minden vicc új!  Szeretettel ajánlom botorságomat azoknak akik mostanság csatlakoztak hozzánk.) Ha tetszik Nektek, hozom a többi átdolgozást is.

Íme a "Török és a tehenek" megszlengesítve (Szepimódra):

Drágá Tezsvérem Zsiga!

Innét irok a dutyibú, mer mostan ippeg lesittetek. Hogy mé? Álitólag embert csempéztem, pedig az ilető aszt állitota magárú, ő 1 kurd oszt a végin kiderütt hogy török a fene ette vón mek azt a bagarolos sunyipofáját.
Evve a kurdos törökke a ződ határná tanákosztam, tudod a Lakatos Gázsi ajálotta az transzakcijót, át keletett vón szöktetnyi a gádzsót, mer bésokkallt a sok gádzsitú akikke 1 hárem nevü kéróba sínlődött.
Te Zsiga! ennek a fószernak töb külke vót mint nékünk mindőnknek együt Putrifalván.

No ez a gizda gyerekgyártó Mehemed (mer ez vótt a neve nékije) ráunt a rajkók zsivajgására oszt úgy berágott, hogy mek pattant egy fátyolos modelle akirő kiderütt, hogy ety tökös török csaj. A zürge nem tolerászta a máságot és idáig szalatt.

Mán le is vót zsirozva a meló, egymás tenyeribe pöktünk a nyélbesütődés mijatt a lóvét is leperkáta. Ippen váktunk vóna átall a senki föggyin, mikor ez a lököt török kiszúrt pár lácsó kérőzőt.
Ne tud mek Zsiga, ez ugy mekk hatódott, hogy ihaly, levette magát a fődre oszt elkezdet vernyákóni:
-  Áláákbár...áláákbár!
A franc se tuggya millen BÁRt keresgétt ez a fél nótás itt ahun a veréb is csakk utiokmánnya röpdöshet?

Ecce csak főpattanyt a fődrű, oszt eldzsalt a tehenek fele, hiába kajbátam utána:
- Ne te Mehemed! - mek se halotta a hüjéje.
Ekkó érkezett mek Paja a szinkronytolmács, aki egy lepukkant háromnőve viszonyozott, oszt mektanútt oszmánú. Paja fölhomályositot, hogy a törökpasinak lövése se vót, hogy millen álat a tehén, azé esett tejes exsztázisba. Asz viszont bisztos, hogy vót gyerekszobája, mer bé es mutatkozot:
-  Én vagyok a Mehemed.
Az álatok jónevelten válaszóták:
-  Mi vatyunk a tehenek.
Szájtátin bámútta a marhákat, mekszámóta hány félék. Hogy én is ércsem elsoróta angolul es:
-  Blekk, vájt, blekk & vájt.
De esz mék mind semmi ugy láccik ementek néki othonrú mer ráncigányi keszte a tehenek farkát, bisztos aszt hitte ajutómatikussan aggyák a tejet. A zállatok nem vótak humorukná, mer épen destruáltak és ilyenkor a megré is gyötürte üket.

Ányám borogass! Csóri csávót ugy főrúkták a kérőzők, csakk ugy nyekkent, ettű oszt jó mekzakkanyt.

A zelőadás végire mekgyüttek a határörzők, éngem meg a Paját /aki bün és tetestársam vótt/ bekóterótak, a pórú járt Mehemedet meg górházba vitték, mert ugy elbántak véle a patások, hogy mohamedAli se tutta vón jobban elkenyni a szájaszeglettyit.

Utóirat: Te more! Azasszonynak mongyad mán, hoty vigyásszon a pujákra, számogassa üket szorgossan, nehogy eggye többen legyenek, míg én itten Tökölön tökölödök a lökött török mijatt.

Zárom sorajimat drága spanom. Csókútatok mindenkit, tégedet csumidázlak

ecséd  Orsós Rómejó