Azt mondta, nyugalomra vágyik elege van a családból, és úgy mindenből, nem nőtt még fel ehhez ehhez a feladathoz. Ebből még nem feltétlen csinál olyan nagy ügyet az ember, de alig hogy ezt kimondta, kiderült, hogy tulajdonképp már egy másik családot választott, szóval ennyit a fent említettekből. Persze  állítólag nem szereti, csak dugja és ez egy teljesen friss dolog. Igen, feltétlenül, ezért van már ott pár cucca, és ezért nem lesz itthon karácsonykor sem. Hol a barátjánál, hol nála alszik, de legtöbbet már ott.
   Azt hiszem valami véget ért, és nem biztos, hogy akarom, hogy újra része legyen az életünknek, ugyanakkor egyre többet gondolok arra, hogy hátrahagyok mindent és nyakamba veszem az ismeretlent teljesen egyedül.
   Két beteg gyermekkel hagyott magamra, már gyógyulgatnak, ő néha jön, megnézi őket, telefonon beszélünk, de ha már másik nő van a dologban, illetve másik család, hisz ott is van két gyermek, már nem biztos, hogy sokáig kíváncsi lesz az övéire.
   Talán nem kéne annyit gondolkodnom, talán hagynom kéne, hogy sodorjon az ár, de azzal sem biztos, hogy jobb lesz. Komoly döntéseket kell hoznom nekem is. Ő döntött, és ideje lesz nekem is, csak kérdés, melyik utat választom. Mert már abban sem vagyok biztos, hogy létezem.
   Lassan itt a karácsony, már előre lehúztam a wc-én az egészet, ez az ünnep komoly próbatétel lesz, de talán elég lesz a tisztánlátáshoz. Most nem látok mást, csak síneket, vonatot, és sötétséget, még a Nap sem süt odakint. Szóval most még ez az ünnep sem tiszta számomra. A lányom is változik, tudja hányat alszik, mire jön az apja, próbáltunk valami rendszert felállítani, de belül biztos őrlődik, másképp ennyire nem bántaná az a kis öccsét, de lehet még mindig a féltékenység játszik nála, nem tudom, de folyamatosan ott kell lennem velük nehogy valami nagyobb baj legyen, és nem tudom, hogy vigyem le a földre, hogy ez változzon. Nincs négy karom és nincs belőlem kettő sajnos. Sokszor jó lenne, most különösen.
   Eddig sem szerettem az évnek ezt az időszakát, de most ez rátett egy lapáttal.

Karácsonyi skicc-részlet.

Nincs már
ilyenkor szeretet sem
az is átszivárgott inkább
valami ismeretlen helyre
köszöni jól van
egyedül
*
Ne mondja senki
hogy jön a hó meg a hű
persze lesz még
jégrevü
meg valami fényes flanc
a fenyőfán
olyan mű...
*
Ezt a három napot
várja mindenki egész évben 
ilyenkor a túlcsordult
képmutatástól 
kifakul az ég
és vele együtt a lényeg egésze 
ami összetartana
mindent 
ha...

   Most is csak ennyi telik tőlem, nincs már pozitív gondolatom, közben folyamatos kétségek közt vagyok, már magammal kapcsolatban is, és nem biztos hogy végig akarom csinálni, hiába imádom a gyerkőcöket, most úgy érzem kevés. Talán ez az út, amiről most le kell térnem, nem is volt megírva, talán sosem volt enyém. 

(Folyt. köv.)