A szeretet sokféle lehet.
Felemelő, vagy mélybe taszító.
Mindkettőt ismerem, hisz
megtörténtek én velem.

Csodálatos látomás az éjben,
Csodálatos lámpás fenn az égen.
Együtt nézve minden olyan szép  lesz,
S begyógyítják fájó sebeinket.

Megindítottad lelkemben a folyót,
mely nem apad el csak ha te akarod.
Szeresd az életet s nem éltünk hiába,
Ha kerestük Őt, és meg van találva...

Bolondos gondolat? - talán..
Összekuszálta lelkünket a magány.
Örvendjünk hát együtt a jelennek,
S ne rejtsük el az érzéseinket.

Talán ma, talán holnap és vége..
Kapaszkodjunk hát most a jelenbe.
Szeretni egymást a mennybe repít...talán,
S nem érzed hol van lent, fent a határ.

Szeress! -így kiáltok hozzád...
Pendítsd meg lelkem összes húrját.
Játszd rajta a legszebb dallamot,
hogy sírjanak az égben az angyalok...