Képtelen képkockák       
Cinema Hungária
Írta: Mezei István

    Meseautós világ volt a régi, jobb helyen Hyppolit volt a lakáj, míg másnak egy talpalatnyi föld sem jutott. Aztán elszakadt a film, és a főgépész elmenekült. Új kópiák érkeztek Moszkvából, és a Patyomkin cirkálón nevelkedett Bátor emberek. Mi is kaptunk egy kis vihart Grúziából, és vezérünk lett Iván, a rettegett. Nálunk minden Miska mágnás lett, közben Nahimov pozdorjává lőtte a török flottát, s a Jégmezőre tévedtek a német lovagok.         
    Hetente végig izgultuk Berlin elestét, is csikorogtak a fékek, ha támadtak Hathuszonötkor.    Bátran ültünk a nézőtéren, mint Matroszov a géppuskafészken, és nem vettük észre, hogy a hátunk mögött kiürülnek a padsorok, a nézők egy részét elvitték a Szigorúan ellenőrzött vonatok, másoknak meg Hintón járt a szerelem, mert ellopták kerékpárjukat a Bicikli tolvajok.

    Pár áramszünet és filmszakadás után előbb egy, majd később két forintért végig nézhettük a Háború és békét amerikai és szovjet változatban, és reméltük, hogy lesz egyszer Béke lesz az olajfák alatt. Egy Nyáron át táncoltunk, azt hittük, hogy Tiszta az égbolt, a Darvak békés tájak felé szállnak, és igaz Ballada jár minden kiskatonának, elrettenve néztük a filmvászon a Hétköznapi fasizmust egy langyos diktatúrában. Aztán Jókai meséi adtak gyógyírt a sebekre, a Félelem bérén valahogy eléldegéltünk, és kaptunk még egy kis neorealista Kenyeret, a szerelmet és a fantáziát mi szolgáltattuk hozzá. És jött Egy asszony meg a lánya, majd a Papa, mama, ő, meg én, és a Dzsungel könyvét kezdtük lapozni, hogy teljes legyen a filmregény.

   Andzej Wajda szórt a szemünkbe Hamut és gyémántot, és egy romantikus síkon zászlót bontott a Légió. Itt, nálunk, az Édentől keletre még a Veréb is madárnak számított, és a Diplomaosztás után megérett bennünk a tudat, hogy nem is volt egyszer egykor oly rossz a Vadnyugat, de akkor ránk tört a Pszihézis, mikor megtámadtak bennünket a Madarak. Egyre árvábbak lettek az Árvácskák, és magasabbak a Falak, és sok gyereknek már akkor sem jutott Apa, a Szerelem meg az óceán párájából szürkült felénk haza. Páran különböző Sodrásba keveredtük, és más-más Országutakra tértünk, és Szegény legények lettünk. Még a Fényes szelek sem segítettek rajtunk, nekünk már Nyolc is fél lett, nem tudtuk meg soha, milyen is az Édes élet. Izgalmas volt, amikor ármenetileg a Majmok bolygójává váltunk, és a Nyolcadik utas szájából csorgott ránk a halál.

    Mi, Csillagosok, katonák, a Tizedes meg a többiek borzongva néztük, hogy kozmál oda egy-egy Pokoli torony, majd káprázott a szemünk a Csillagok háborúján. Közben eltelt a Húsz óra, és a Szerelem csak három éjszakáig tartott, fellazult minden Oldás és kötés, és a Nyolcvan huszár nem ért haza.

    Aztán Spielberg kezdte berendezni ezt új virtuális kis világot. Hiába ömlik a paradicsomlé-vér a vásznon, hiába sikolt a megrendezett Iszony, és mosódik össze valóság és álom, horror és szerelem, e színes, azonosíthatatlan filmmassza nem tesz túl a szürke életen. Az utcára lépve az exhumált múlt bűze fojtogat, omlik a tető, hull a vakolat, de azért párunknak jutott Ház a sziklák alatt. Elfogyott a pénz és a néző, egy tévével vagyunk összezárva, melyből dőlnek a hírek és ál-és rémhírek. Dr Zsivágó operált és írta szomorú verseit és rádöbbentünk , hogy rajtunk az IMF sem segít. Hyppolit halott, új urakhoz költözött minden lakáj, és győzött az agy-sorvasztó borzadály. Még elszállt a Kakukk fészkére, átúszott a mi tavaink sekély partjára, a mi mánkba négy műanyag, kitömött Cápa, ránk köszönt egyszer a Jó reggelt Vietnám, és kicsit elolvadtunk Loui Amstrong dalán, hogy megfeledkezzünk róla, milyen lesz az Apokalipszis, milyen most, és milyen volt hajdanán.