Elültetted kis virágod
oly sok-sok évvel ezelőtt,
óvtad, védted, ő volt álmod,
és ő csak nőtt, és egyre nőtt.

Napfény simította arcát,
bánatát eső mosta el,
a szél formálta alakját,
és bíztál, nem veszíted el.

Szorgos kis méh reá talált,
hűs nektárjában megfürdött,
szirmai közt el-elbujkált,
ha kellett, érte megküzdött.

Nászából egy kis virág lett,
s te büszkeséggel nézted őt,
mily csodát is rejt az élet,
s szeretet ad hozzá erőt.

Kis virágod kis virága
bimbócskáit nevelgeti,
ez lett élete s világa,
csöppségeit terelgeti.

Körbenézel s csodálhatod, 
már virágtenger vesz körül,
egy csöpp kis virágról látod,
az élet mily gyorsan repül.

Szirmaid lehullnak végül,
s mit teremtettél, továbbél,
a természet veled zöldül
újra s újra, bár elmentél...

T.M.

2016. május 1.

Kép az Internetről: Laki Krisztina: Generációk