Álmomban is egyre gyakrabban látogatsz jó anyám;
Emlékszem, midőn a tavasz szépségeiben ,
Madarak csivitelésében, az erdők zenéjében,
Virágok , bokrok színes világában sétáltunk veled…
A természet szépségeit imádva jártuk: Te és öt gyermeked.
Boldog voltál velünk akkor te is, vigyáztad lépteinket.
Mesés gyermekkorban éltünk akkoriban…
Hitünk igaz volt, s nem hittünk az élet zordságában.
Észre sem vettük, hogy olykor fáradt is lehetsz…
Esténként meséltél, olvastál, apánk is velünk sírt- nevetett.
Ma már tudom: hazugságban nevelődtünk az iskolában.
apsoltunk lelkesen és hittünk a hazug jelszavakban…
Igaz történelmet a könyvekből csak tőled hallhattunk,
Igazán jóságot, és szépet otthon tanulhattunk.
Az élet szép, csak rajtunk múlik hogyan fogadjuk be – mondtad;
Ahogy mi szeretünk, úgy lesz jó életünk; így mondtad ezt nekünk.
Annyi szeretetet tudtál adni nekünk, hogy másnak is jutott.
Az életből aztán vigaszod segített elviselni a gondokat;
Sok csalódást, mit a sors osztogat, a szeretet mit kaptunk,
Eltűrni segített gonoszságokat: csak haraggal ne - !
Mondtad mindig nekünk: azt kerüld el fiam és légy jó magad!
A jóság megtérül .Amiben segíthetsz, hát segíts másokat!
Angyal, vagy tündér voltál talán? - nem tudom azt.
Szavaid kísértek végig az élet útján, s megöregedtem én.
Csalódásim eltemetve, fájdalmamat elviselve boldog vagyok még.
Gyermekünket így neveltem, amint tanítottál engem.
Úgy hiányzol drága anyám! Megköszönném jóságodat;
Amit kaptam tőled, unokáknak is átadtam: ti is így vigyétek!
Felismerném bánatodat, vigasztalni is tudnálak, de késő.
Köszönöm, hogy álmaimban visszatérsz még; szereteted eljő.
Nyírbogdány, 2016. április 29.