Boriska: Aggyonisten Mariskám! Hogy van, olyan régen találkoztunk?! Mi újság     maguk felé?
Mariska: Aggyonisten Boriskám! Tuggya az az igazság, hogy el vótam  egy kicsit Amerikába a jányomhó!
Boriska: Igen? Oszt, hogy bírta a röpüllőt, nem félt?
Mariska: Hajjaj, dehogynem! Amikor kinéztem az ablakon, megláttam a fődet, hogy millen magosan vagyunk, egyből  vonalkódos lett a bugyellárisom, úgy megijedtem!
Boriska: No és a zura, itthon maratt?
Mariska: Ó, dehogy maratt! Ő is reszketett, mint a nyárfalevél. Monta is, hogy na Maris, majdnem tele lett a gatyóm, fogjuk meg egymás kezit. Pedig a tyuárdeszek kedvesek vótak. Ijettiben bevallotta minden bűnét. Montam is neki: Na adok én neked csak érgyünk haza! Sokat tudnék még meséni. Várt bennünket a jányom, meg a zunokám. Azt mongya nekem, hogy háj! Na erre az öregem aszongya, hogy montam én neked, hogy egy kissé kövér vagy!
Boriska: Nem is kövér maga Mariskám, csak jó húsban van.
Mariska: Oszt azt mongya a jányom, hogy a zunoka csak köszönt, hogy szia, mert  a háj az jelenti. Ölég is vót az angol nyelvből. Jó vót minden, sok mindent láttunk, jól éreztük magunkat. Fél évig vótunk, alig vártam már, hogy hazagyűjjünk! De meséjjen, maguknál mi újság van?
Boriska:  Nekem is van unokám!
Mariska: Nem is tuttam, hogy férhő ment a jánya? Nem beszélve a gyerekről.
Boriska: Hájszen, nem is tudom, hogy hogy mongyam? Tuggya Mariskám, a vőm forgalmista. Már régóta ismerték egymást a jánnyal. Bevallom, hogy előbb vót a gyerek, mint a lakodalom. Ugyanis a jány amikor Pestre utazott, sokat késett a vonat. No, az igazság az, hogy előbb gyütt a Pista, mint a vonat. Hát így történt.
Mariska: Nem baj az Boriskám, csak egésség legyen! Oszt a másik jányánál mi újság?
Boriska: Ott van két és fél gyerek.
Mariska: Hogyhogy két és fél?
Boriska: Mer az ura is gyerekesen viselkedik. Tuggya némelyik férfi soha nem nő föl, örök gyerek marad! 
Mariska: Vannak illen férfiak annyi szent! Soha nem nő be a fejük lágya. Maga, hogy van? 
Boriska: Hát engem az uram nagyon kikészített a gorombaságával. Agykurkászhó is el köllött menni. 
Mariska: És mit mondott?
Boriska: Na ezt képzejje el, elmesétem neki az életemet, erre sírvafakatt, oszt alig tuttam megvigasztalni! Végül is megtörűte a szemit, kifújta a zórrát és azt monta:  
- Tuggya mit mondok én magának Boriska néni?
- Hát má alig várom!
Aszongya: - Magának is van szája, eressze el a hangját, úgy istenigazában, remélem, hogy beválik a tanácsom!
- Én is remélem doktor úr!
Mariska: No, és mi történt?
Boriska: Hát a cirkusz kutyafüle, ahhoz, ami történt: Hazamentem, gyütt be a zuram, én meg elordítottam magam, hogy ha még eccer gorombáskodsz, leütlek a palacsintasütővel! Megértetted? Ezt amennyire a torkomon kifért ollan hangosan ordítottam! Most gyün a java!
Mariska: Figyelek!
Boriska: Szóval, erre a macska úgy megijett, hogy nekiugrott a falnak, a kutya a zajtóba el kezdett vonyítani, most gyün a hab a tortán: a zuram úgy meglepődött, hogy szaladt kifele, közben átesett a macskán, és szó szerint kirepűt a lakásbu.
Mariska: Jaj, Boriskám, de szerettem vóna látni! Aztán megszelidűt a zura?
Boriska: Hajjaj! A zágyba hozza a kávét, a reggelit, sőt még a fogamat is! A maga ura hogy viselkedik?
Mariska: Tuggya Boriskám, annyiban jó vót az amerikai út, hogy most meghuzza magát.
Boriska: Örüllök neki. Mit szól a migráncsokhó? Má ölég sokan begyüttek.
Mariska. Ne politizájjunk Boriskám, majd megolgyák a zokosok.
Boriska: Jó, de valóban okosok?
Mariska: Majd kiderül. Megyek mer főzni is kéne valamit. Isten álgya Boriskám.
Boriska: Isten álgya, nekem is ki kéne találni, hogy mit főzzek.