Reggel van. Megint mentő érkezett, 
fél óra alatt már a harmadik.
Még várakozhatunk egy darabig,
a légkör is nagyon feszélyezett.

A folyosón sorban ágyak állnak,
a betegek magukba merülnek,
vajh' a mai nap sorra kerülnek,
vagy esélyt adhatnak a halálnak?

Ott, egy páciens épp magán kívül
a ruháját tépi le kínjában,
míg a másik szolid zavarában
csak nézi, ahogy szegény megőrül.

Szóltam az arra járó orvosnak,
az infúzióm már rég kifogyott,
rám nézett, majd egy fintort elnyomott
várjak, míg a kórterembe tolnak.

Vártam... estétől másnap reggelig,
míg végre megüresedett egy ágy,
de addig elszállt minden életvágy,
még jó, imám nem jutott Istenig!

T.M.

2015. március 23.