Egyszer volt egy icipici tarka cica
Alig nagyobb, mint egy pálinkás kupica.
Gondolta egy napon: hát világot látok,
És hogy jobban lássak, persze, fára mászok.
Szedte pici lábait büszkén, szaporán,
Sietek, mondta, mert este vár vacsorám.
Kisgazdám, Kata, bizony sírna utánam,
Ha nem találna a kemence zugában.
Szájába vette kedvenc fehér egerét,
És megcélozta a szemközti jegenyét.
Hú, milyen magas, nézte csak tátott szájjal,
S közben gondolata már egekben szárnyal.
Igen, ott a világ teteje, feljutok,
Még akkor is, ha este éhen maradok.
Nem is várt hát tovább, karmát meresztette,
S jegenye törzsébe beleeresztette.
Hipp-hopp, ennyi volt! Milyen csodás a világ,
Mily jó dolog a gyermeki kíváncsiság.
Itt vagyok, a világ tetején magamban,
De mi ez a morgás csöpp kicsi hasamban?
Csak nem vacsoraidő jött el végre már?
Akkor indulni kell, meleg tejecske vár.
Igen ám, de vajon hogy van a lefelé?
Háttal? Vagy orral? Netán manccsal felfelé?
Vagy talán a hátsó felemmel csusszanok,
De félő, hogy akkor majd mindenem sajog.
Nincs más, mit tenni, elő a gyermeki bájt:
Miau, miau, miau, juj, ez fájt!
Ó, te szegény pára, szólt a szomszéd néni,
A tűzoltókat hívom, nincs mitől félni.
Jött a piros autó, nagy volt a hangja,
Össze is futott utca apraja-nagyja.
Tűzoltó bácsi nagy bajuszát pödörte,
Jegenye leveleit félresöpörte
Fogta kis kosarát széles tenyerében
S dünnyögött magában felfelé mentében.
Micsoda szégyen, és micsoda gyalázat,
Milyen új dolog ez a macskavadászat!
Miért kell énnekem a fára felmászni,
Amikor otthon is tudnék sziesztázni.
Kicsi cicánk megijedt morgó medvétől,
S hogy elvegye kedvét további tervétől
Ugrott egy hatalmasat, fején landolva,
Tűzoltó haját kicsit szétmarcangolva.
Innen már könnyű volt a földre érkezés,
Sipirc, iszkiri, most kell a becézgetés.
Egyből Kata karjába vetette magát,
Bűnbánóan hallgatta gazdija szavát.
Eközben a zord tűzoltó a fán ragadt,
Mozdulni nem tudott, ruhája kiszakadt.
Keze görcsösen az ágba kapaszkodott,
Dörmögve egyfolytában csak panaszkodott.
Hívják már kérem a tűzoltókat gyorsan,
Ne hagyjanak itt engem remény-hagyottan.
Valahogy nekem is le kellene jönnöm,
Vagy talán a fára kellene költöznöm?
Kis Kata ekkor kezében a cicával,
Igazi gyermeki vehemenciával
Csak ennyit mondott huncut önelégülten:
Mért mászik fára, ki ennyire ügyetlen.
2016. január 10.
T.M.
