Hatalmas dörgés villámlás rázta meg a Földet. Az ég találkozott a földdel, rengett minden, dőltek a falak, szétmorzsolódtak a hegyek, megindultak a tengerek, hogy legyőzzék a kontinenseket. Örjöngve tomboltak az elemek, elsodortak, széttéptek mindent ami útjukba került.
Nem volt irgalom!
Egyszer csak döbbent csend lett. Szellő sem rezdült, madár sem dalolt, fû se zizzent. Azután hirtelen feléledt minden. A Föld testén hatalmas nyíltseb tátongott.
Kettészakadt a világ????
     Az emberek tanácstalanul nézték az irdatlan mély szakadékot. A rés családokat, barátokat választott el, akár egy átléphetetlen országhatár. Az egyik oldalon csupa okos, szép, jó és tehetséges ember toporgott, a másik oldalra rekedtek a buták, csúnyák, és azok akik semmihez sem értenek. Egyik oldal sem örült a természet rémtettének. Az okosok és szépek nem tudták, hogy ezekután kinek a butaságán és rútságán fognak vidulni? A buták és csúnyák pedig féltek saját gyámoltalanságuktól, hiszen eddig mindig megmondták nekik az okosok, hogy mit tehetnek és mit nem. Átkiáltott az egyik okos:
- Ti buták, vágjatok ki egy hatalmas fát és rakjátok a szakadék fölé, azon át tudtok jönni.
Futottak is a szerencsétlenek és kisvártatva hozták a hídnakvalót. Mire odaértek a rés nagyobb lett. Újra elfutottak és visszatértek egy hatalmas mamutfenyővel. Az is kevésnek bizonyult. Olyan gyorsan nőtt közöttük a szakadék, hogy szegény buták nem tudták követni. Egy darabig még átkiabáltak. Megpróbáltak szót érteni, de a végén annyira eltávolodtak egymástól, hogy már nem is látták a túlpartiakat.
Egyetlen mondatot ordítottak elkeseredetten okosok és buták egyaránt: /ebben az egyben egyetértettek/
- Kettészakadt a világ!!!