Tükör előtt ülök némán,
És valóban én sem értem,
Ki az, aki visszanéz rám
Oly kövéren és kevélyen.

Én volnék az? Jaj, nem tudom,
Vagy talán a szomszéd néni?
Szemem álmodva lehunyom...
Fiatal vagyok, eszményi.

Látom, szaladok a hóban,
Látom a tarka rétet is,
Boldog pancsolás a tóban,
Persze, bosszantom anyut is.

Szoknyámat felkapja a szél,
Repülök én is, szállok már,
Hallom, ahogy nekem mesél
És táncra hív a január.

Az én hónapom. Szíve még
Jeges, fagyos tekintete,
De már ébred, tisztul az ég,
Merj álmodni... ezt üzente.

Nem sírom vissza, mi elmúlt,
Nem fájnak a csodás évek,
Nem leszek, ígérem, feldúlt,
Élek a mának, s remélek.

Megértem hatvanegy évet,
És tudom, vár rám még sok szép,
A múlt már vissza nem térhet,
Csak ne lenne a tükörkép...

2016. január 2.