Advent van. Ma lennél hatvanhat. Mindenem fáj, nemcsak azért, mert már nem vagy itt. Azért is, mert tegnap inkvizitor karmai közé kerültem. Tudod? a frász, fogász!

     Küldjél egy angyalkát, aki vigasztal, aki segít átvészelni. Olyan nagyon - szükségem van rád. Látod a könnyeimet? A fizikai fájdalom kínoz! De te pontosan tudod, hogy én mennyire lelkizek is. Most itt vagy velem, és szinte könyörögve kérlek, ne menj el! legalább addig amíg elmondom, mennyire szeretlek, mennyire hiányzol.

     Itt van egy könyvecske. A címe: Mennyire szeretlek... A karácsonyi ajándék: tőled - nekem!
     Ma meggyújtottam az első gyertyát. Emlékszel még?

A nyolcadikon voltunk a legboldogabbak. Az első saját lakás. Még nem volt szabad beköltözni, de mi egy kis segítséggel mégis ott tölthettük az éjszakát. A szőnyegpadlón egyetlen pléddel, kizárva a világot. Csak mi ketten. Lehetne ezt elfelejteni? Hallom suttogásod,: nincs szükséged arra, hogy másokat utánozzál, olyan vagy amilyen! Te, az egyetlen vagy...
     Mindig mindent el tudtál intézni. Nekem mekkora erőfeszítésembe kerül elintézni bármit is nélküled.
     Linuska is tőlem vár tanácsot. Csak engedd hallanom, mi az amit mondasz. Hogy kicsi szívét, miképpen csendesítsem. A szerelem varázsában él. És én nagyon szeretnék úgy segíteni neki, hogy egész életében azt tudja mondani: jó tanácsot adtál Nagyi. Az én első csókom is olyan , amire örökké emlékezni fogok. Olvasta. Ezt szeretné ő is ,- de türelmetlen , rohanó világban élünk, és ő is rohanni akar. Attól fél, lemarad valamiről. Mit mondasz papókám? hogyan lassítsam a vágyat, ami sietteti! Egy szó is elég. Én azt majd megfogalmazom úgy, hogy értesen belőle! Te ebben mindig nagyon jó voltál. Emlékszem, mikor a poszókának nőtt a szőre, tudod ott az intim helyen. Milyen természetességgel kérdezted őt! - Mit gondolsz örökké csupasz maradsz? Jót nevettünk. és mindenki megnyugodott, hogy ez a dolgok rendje.
     Kavarognak gondolataim, csapongok ide-oda. Pál apostol beszédéből hallani vélem: Elveszem tőletek a kőszívet, és hússzívet adok néktek.

Az én kőszívem akkor megszűnt, amikor megismertelek. És azóta csak hússzívem van.

Új szívet kaptam tőled.

     Szerettük Adyt. Egy fájdalmasan szeretetteljes idézettel zárom emlékeimet: “ Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csendesen és váratlanul, átölelt az Isten “

     Várom az újjászületést, csendesen