Csintalan János:  fel-alá járkál és sóhajtozik: Nem jól van ez így, nem jó egyedül. Szegény anyjukom már tíz éve elment. Asszony kéne már a házhoz! Csak könnyebb lenne az életem!
(Kissés Nagy bejön) Kiss: Szerbusz János bácsi! Mi újság, hogy vagy?
Nagy: Már régen láttunk, Csak nem betegeskedtél?
János bácsi: Szerbusztok! Foglaljatok helyet! A lelkem, az beteg, és olyan árva. Azon agyalok, hogy meg kellene ismerkedni valahogy egy asszonnyal. Csak nem ismerek senkit. Ti azért könnyebben vagytok.
Kiss: Miért vagyunk könnyebben, János bácsi?
János bácsi: Mert nem veszitek olyan tragikusan az életet, mint én.
Nagy: Hát az már szent igaz, hogy még nem láttunk ennyire elanyátlanodva, de azért nekünk se mindegy, de még nem veszünk egy asszonyt a nyakunkba. Igaz Tóni?
Kiss: Nem ment el az eszünk! Így mi nagyon jól érezzük magunkat.
János bácsi: Az előbb már mondtam, hogy az a baj, hogy nem ismerek senkit, aki számításba jöhetne.
Kiss: Bízd csak ránk! Találunk mi neked asszonyt!
Nagy: Ha már mindenáron nősülni akarsz!
János bácsi: Na, azért nem minden áron! De egy rendes jóravaló fehérnépet el tudnék képzelni. Aki tud sütni, főzni, meg egyéb jó tulajdonságai is vannak.
Nagy: Megígérjük, hogy megfelelő feleséget komendálunk neked.
Kiss: Főleg, ha még megvannak neki a jó tulajdonságai. (nevetnek)
János bácsi: Köszönöm, köszönöm. (el)
Nagy: Úgy sajnálom szegényt!
Kiss: A szerencsétlen, talán érzi, hogy már nem sok van neki hátra.
Nagy: Ne beszélj marhaságot! De kit is ajánlhatnánk?
Kiss: Ott van a Rozi néni. Ő talán megfelelő lenne.
Nagy: Ne idegesíts már! Őt azért hagyta ott az ura, mert csalta fűvel-fával. 
Kiss: Nem hiszem, hogy még most is kikapós lenne, eljárt az idő felette is.
Nagy: Olyan kellene, aki tényleg hozzávaló. Mit szólsz a Zsuzsi nénihez? Ő még elég fiatalosan néz ki.
Kiss: Éppen ez az. Pontosan őneki kell egy ilyen vén trotty, mint ahogy kinéz János bácsi! Már lassan hálni jár belé a lélek.
Nagy: Na látod! Pont ezért kellene szegénynek egy asszony, aki gondoskodik róla. Gondolkodjunk csak… (homlokára csap) Megvan! A Mári néne, a Nyakas Pálné!
Kiss: Ne hülyéskedj már! Őneki akkora szája van, hogy megeszi szegény János bácsit reggelire!
Nagy: Á, dehogy! Megvan ő már szelídülve. Vagy öt éve özvegy. Tudod hét éve költözött ide.
Kiss Jó. De akkor kellene vele beszélni. Össze kellene hozni őket.
Nagy: Várjál csak! Jön ma hozzám Mári néne, mert ígért nekem valamit,  Én beszélek vele.
Kiss: Vállalod?
Nagy: De azért legyél itt, te is!
Kiss: Mikor jön?
Nagy: (az órájára néz) Lassan már itt kellene neki lenni.
Kiss: Jó. Akkor maradok. Most úgysincs más dolgom.
Mári néne (be): Aggyon Isten! (Kissre néz) Na, te is itt vagy? Hallottam, hogy ti ketten jó firmák vagytok! (Nagyhoz fordul) Mit kértél te tőlem, édes fiam? Látod, elfeledtem.
Nagy: Aggyon Isten! Foglaljon helyet! Már nincs jelentősége Mári néne. Hogy van? Nem rossz egyedül?
Kiss: Aggyon Isten! Ember kéne Mári néninek! Nem gondolt még erre?
Mári néne: Már gondoltam lelkem, gyermekem, de ki venne el már ilyen vénasszonyt, mint én, he?
Kiss-Nagy (egymásra néz): Nagy: Hát mi tudnánk komendálni.
Mári néne: Kit tudnátok ti nekem komendálni, hiszen magatoknak sincs fehérnép. Nagy kujonok vagytok ti.
Nagy: Mi jól vagyunk így. De ott van a Csintalan János bácsi. Nagyon jó lenne Mári néninek. Ügyes, szorgalmas, még elég jól tartja magát. Jól járna vele Mári néne.
Mári néne: Ó, a szegény pára! Látásból ismerem. Mondjátok csak! Nem öreg ő már énhozzám egy kicsit?
Kiss: Á, dehogy! Egészen fiatalos még!
Mári néne: Huncutok vagytok ti! Hájszén akkor sem volt már fiatal amikor láttam, annak is elmúlt már vagy két esztendeje. Azért megnézhetem magamnak!
Nagy. Mondja csak Mári néne! Ha nyélbeütjük ezt a házasságot, ez lesz Mári néninek a második házassága, ugye?
Mári néne: Nem sok közöd van hozzá, de elárulom neked, ez lenne az 5.
Kiss: Te jó Isten! Már négy férjet eltemetett Mári néne?
Mári néne: Dehogy én temettem el, a sírásók.
Kiss: Na jól van, Mári néne. Egyébként a János bácsinak szép, nagy bajusza van.
Nagy: Olyan szép magyaros!
Mári néne: Igazán? Majd meglátom, hogy mit tehetek.
Nagy: Szép pár lennének.
Kiss: Oszt, Mári néne sem lenne egyedül, lenne társa, akihez szól.
Mári néne: Akihez szólok? Arra ott van a kutya meg a macska. Azért nem bánnám, hogy végre lenne valaki, aki megropogtatná a derekam! Megsimogatna, miegymás. Oszt le van neki konyulva, vagy feláll?
Kiss-Nagy (egyszerre, értetlenül): Már mije?
Mári néne: Hát a bajusza, ti zsiványok! Miről beszéltünk az előbb?
Kiss: Nem mindegy az magának?
Mári néne: Nem bizony! Mert, ha mindkét oldalon feláll, akkor jókedvű, vidám fickó, de ha csüng, akkor már nem sokára feldobja a bakancsot, nem sokáig lehet rá számítani. Mert ha nem jó, akkor felkötöm.
Nagy: Szent Isten! A János bácsit?
Mári néne: Dehogy, a bajuszát, te lókötő!
Kiss: Árulja el Mári néne, miben haltak meg a férjei?
Mári néne: Mit érdekel az téged? Ha annyira tudni akarod, ingben-gatyában… A szívük vitte el a szerencsétleneket.
Nagy: És mondja Mári néne! De azért egy picit maga is besegített?
Mári néne. Mondjatok csak amit akartok. Inkább azt mondjátok, hogy oszt mi van annak a János bácsinak?
Kiss: (nevetve) Gondolom, ami más férfinak.
Mári néne: Nem úgy értem te! Hanem van neki háza, kertje?
Nagy: Háza van, úgy tudom, hogy egy kis kertje is.
Mári néne: Na jól van, eleget voltam itt, dolgom van. Ha összehoztok vele, majd meglátom, hogy tetszik-e. (el)
Kiss: Figyelj! Gondolod, hogy jó lesz ő János bácsinak?
Nagy: Hát nem tudom. Szegény János bácsi, nagyon el van keseredve. Mégis lesz aki gondoskodik róla. Azért a négy férjről ne szóljunk.
Kiss: Persze, hogy ne! Ha meghallaná, ő is infarktust kapna.
János bácsi: (be) Na, mi újság fiúk? Intéztetek valamit az én ügyemben? Találtatok nekem fehérnépet?
Kiss: Találtunk János bácsi.
Nagy: Meg leszel velünk elégedve.
János bácsi: Már nagyon kíváncsivá tettetek.
Kiss: A Mári nénit találtuk.
Nagy: Tudod a Nyakas Pálnét.
János bácsi: Azt hiszem ismerem, de nem vagyok biztos benne. És hogy néz ki?
Kiss-Nagy (egymásra néz), Nagy: Már lepirtyant a pír az orcájáról.
János bácsi: Mit csinált a mije?
Kiss: Már szüret után van János bácsi. Elég az hozzá, hogy elmúlt már húsz éves.
János bácsi: Mit csináljak én egy húsz évessel? Fölöttem is eljárt az idő.
Nagy: Vén kecske is megnyalja a sót, ugye János bácsi?
János bácsi: Hát már nekem is leáldozott a dicsőséges nimbuszom.
Kiss: Jaj de szépen fejezted ki magad János bácsi! Magam sem mondhattam volna szebben.
Nagy: János bácsi! Mindjárt itt lesz Mári néne, oszt okosan beszéljél, most magadra hagyunk, majd később visszajövünk. (el)
János bácsi: Ezek aztán jól itt hagytak. Fel köll kötnöm a gatyámat, hogy el ne szúrjak valamit.
Mári néne be: Aggyon Isten! Kend az a Csintalan János?
János bácsi: Aggyon Isten! Avvónék. Kend meg akkor a Mári néne,  Nyakas Pálné.
Mári néne: Mári néne a kend öreganyja.
János bácsi: Azt Bözsinek hítták.
Mári néne: Mári vagyok. Özvegy Nyakas Pálné, született Megmondja Mária. Gyüttem, mert ezek a Nagyék híttak.
János bácsi: Engem is híttak. Azt mondták, hogy komendálnak egy jóravaló fehérnépet.
Mári néne: Nekem meg egy jóravaló férfit. (közelebb megy János bácsihoz) Mondja már, ha meg nem sértem, az a baloldali bajusz mér van lekonyulva?
János bácsi: Ha jó híreket kapok, meg ha megegyezünk, biztos, hogy feláll. Ez az örömoldalam.
Mári néne: Oszt mondd, te János! Ne magázódjunk már! Szóval mondd, de igaz lelkedre, tetszem én neked?
János bácsi: Nézd Mári lelkem így első nekifutásra, fájintos egy fehérnépnek látszol, az már szent
igaz. Olyan kis töltött galamb. De idevigyázz! Te is mondd meg nekem élő szóval, hogy: tetszem én neked?
Mári néne: Ami igaz az igaz Jánoskám, te is bejössz nekem, de a bajuszod az teljesen levett a lábamról. Imádom a bajuszos férfiakat!
János bácsi: És mondd lelkem, milyen a természeted?
Mári néne: Ó, nekem galambtermészetem van. És neked?
János bácsi: Nekem angyalom, birkatermészetem van.
Mári néne (a közönség felé): De jó, az kell nekem!
János bácsi: Tudod, nemcsak a külső számít, hanem az, hogy itt belül mi van. A belső érték az, ami az embert emberré, értékessé teszi!
Mári néne: Jaj, te János! Rögvest ríni kezdek, ezt olyan szépen mondtad. (odabújik János bácsihoz)
János bácsi: Most akkor beszéljük meg, hogyan is legyen tovább a mi dolgunk. Én arra gondoltam, hogy összetesszük amink van. Nem jó egyedül, főleg az éjszakák mennek nehezen.
Mári néne: (sóhajt) Legyen úgy ahogy gondolod Jánosom! Na mondjál már valamit! (huncutul) Ne hagyj kétségek között!
Kiss: (egy csokor virággal, be) Jöhet már a dudva?
Nagy: Meddig kell még várnunk?
János bácsi: Add ide! (elveszi a virágot, fél térdre ereszkedik Mári néne előtt) Idevigyázz Nyakas Pálné, szül. Megmondja Mária! Én Csintalan János, most megkérem a kezed, az összes hóbelevanszoddal együtt . Megkérdem, hogy leszel-e a feleségem? (a virágot odaadja Márinak, de nem tud felállni, négykézlábra ereszkedik, közben a baloldali bajuszát kipödri.) Jaj a derekam! Jaj, a szívem!
Mári néne: (ránéz a két fiúra) Na, ez sem sok virágvasárnapot ér meg!
Nagy: Vegyen neki Potemix pluszt, Mári néne!
Kiss: Szerintem már őneki a Potemix bumm kell!
János bácsi (közben sikerült felállnia és kérdőn ránéz Márira) Na?
Mári néne: (ránéz Jánosra) Ó, Jánosom, hát már hogy a rossebbe ne mennék hozzád, mikor mindkét oldalon áll a bajuszod, de ne ijedj meg, nem ezért megyek hozzád. Nagyon megkedveltelek.
János bácsi: Köszönöm Mári! Ígérem, hogy nagyon fogok rád vigyázni!
Mári néne: Én is ígérem Jánoskám, vigyázok a szívedre, no meg az éjszakáidra, és a bajuszodra, hogy le ne konyuljon!
János bácsi. (a két fiúra néz) : Jaj nekem! 
Kiss: Éljen, éljen!
Nagy: Gratulálok, éljen az ifjú pár!
Mári néne: Ó, Jánosom! Hadd adjak egy cuppanós csókot a bajuszodra             
János bácsi: Itt van lelkem, most már csinálj velük, amit akarsz.       
(János bácsi és Mári néne megcsókolják egymást.) 

V É G E !