Tükröt tartok magam elé,
s benne téged látlak "én"-ként,
magamba nézek, befelé,
és te jelensz meg egy képként.
Kérdezel, s várod válaszom,
hisz fontos, amit gondolok,
kérdezlek, s várom válaszod,
hallgatlak, s lekuporodok...
csak mesélj... még mesélj.

Kincset őrzök a szívemben,
a barátságod gyöngyszemét,
ragyog szivárványszínekben,
őrzi bizalom szellemét.
Tudom, ez egy kincs, és óvod,
hisz törékeny üvegvirág,
azt mondják, hogy nem nagy dolog,
de milliónyi apróság,
és remény... sok remény.

Éjjel, ha hívlak, bánat ért,
jössz, vigasztalsz, mellettem vagy,
éjjel, ha hívsz jó tanácsért,
nem számít az sem, ha kint fagy.
Fogjuk egymás kezét bajban,
örömben együtt vigadunk,
Benne vagy minden kacajban,
közös örömünk, s bánatunk...
őrizzük...ez erény.

2015. október 2.

T.M.