Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,
Látod, nem kell sok nekem, hogy szeress,
De lássam, hogy még kellek, és nevess
Oly önfeledten,ahogy más nem tud,
Gerincemen száz hangya végigfut,
S lágyan, simogatón kezem fogod,
Átölel két erős, védő karod,
Gondolatom a te gondolatod.

Világgá kiáltanám, szeretlek
Egy csöpp pillanatra sem feledlek,
Lépted nyomában álmok születnek
Emlékül ennek az őrületnek
Dacoló, égő,vad szerelemnek.

Ajtómon kopogott a boldogság,
Zene volt minden szavad, biztonság.

És csak álltam döbbenten, s reméltem,
Lehet még örömöm az életben,
Egy álmom, melyet már oly rég vártam,
Teveled élni nagy boldogságban.

2015. szeptember 5.