/ Csurka István költő emlékére /

Csak siratunk és temetünk
Megint elment egy emberünk
Egy igaz magyart vesztettünk
Utolsó szavai gyengék,de erősen szóltak
Nyíljon ki füle a hallóknak
Ne csüggedjen a béke tüntetés
Álljunk ki magunkért,mert jön a büntetés
Ránk hozza a bankok gyülevész bandáját
Kirabolják a népet és a hazát
Felemelte utolsó ,hangos szavát
Hogy figyeljetek még utoljára rá
Figyeljetek mi történik veletek
Ha birkaként lehajtjátok fejetek

Vigyázzatok,mert a gonosz vadul támad
Elakarja venni házad,s hazádat
Mi sirathatunk és temethetünk
Oda veszik a hazával nemzetünk
Néma koporsójánál állunk
Egy igaz magyarért vesszük fel gyászunk
Egy igaz embert sirat a szívünk
Nem figyeltük szavait,ez a mi bűnünk
S most már késő,minden szó
Késő minden fájdalom,az utolsó
Ő előre figyelmeztetett
Ne hagyjátok eladni a hazát ,a földeket

Sokan azt mondtátok rá”magyarkodik”
Hát mi a magyar,ha mondja szavait
Mi a magyar,ha hazáját félti
Igaz szót nem vékával méri
Kimondja bátran szíve fájdalmát
Hogy szereti és félti e magyar hazát
Hogy a haza nem eladó,nem licitálható
Hogy nem hódol be senki idegennek
Síron túl is a haza sorsán kesereg
De mi most is sírunk és temetünk
Vigyázzatok még Istenünk velünk
Késő lesz talán-ha már felébredünk!

2O12.O2.O4.Mosonmagyaróvár.