A vén Európa beteg már megint
Halmokban dobált lakáskulcsok
Zsebeiket tömik a bankok
Mi lesz veled Te szorgos nép,
Nem lesz otthonod,házad
Hova lehajtod árva fejed
Hideg és a nincs kopog az ablakon
Dolgoztál,de másé kis vagyonod
Földönfutóvá lettél,hisz nagy a világ!
De ez a világ nem a hazád !
Ki vigasztalja meg síró gyermeked?
Belerokkan a munkába szíved
Őseid hazáját ki védi meg?
Nemzetté kellene már lenni, nemzetté
Együtt érezni mi a megalázó fájdalom
Meglátni a veszedelmet,ami közeleg
S lábunkra szorul,mint fájdalmas bilincs
Űzött szarvasként futtok tovább
Vissza sem nézel ,elhagyod hazád
El kellene kergetni a kufárokat
Mint Jézus a templomból űzte ki
Értékeinket liciten adják-veszik
Magyar szív nem érti miért e kin
Szép jövőt ígértetek nekünk
Válasz,ha nem tetszik mehetünk
De nincs kegyelem peregnek a dobok
Világgá űzik népünket megint
Eltűnnek a terített asztalok,s mellőle barátok!
Halomba gyűlnek az odavetett kulcsok !
Ne ez ne így legyen,Hazánkat ne hagyjuk el !!
Szembe szálljunk még az ördöggel is
A nemzet életet véd,követel
A nemzetek színpadán a magyar nem tűnhet el !
Mert nem vagyunk mi szolga népe senkinek
Nemzetté,ha kell ismét egyesülünk
A felbujtókat világgá kergetjük
S nem adjuk –e megszenvedett
Drága ősi földünk senkinek sem 
S boldogok leszünk ismét,úgy hiszem
Kérjük Isten áldását segítsen a nemzetnek
Szeretetet adjunk irigység helyett 
ÁMEN.

Mosonmagyaróvár.2O15.O2.O4.