Ragyog a napsugár,ontja a melegét
Felhőtlen,kék felettünk az ég
Balaton vize selymesen simogat
Látom vidám gyermekarcokat
De nem hallom a Sóstó partján
Tábort ébredni,trombita hangját
Nem látom lobogni esti tábor tüzeket
Nem hallom,az ének mit üzent
Üzent a vidám gondatlan életet
A fegyelmezett gyermek sereget
Nem hallom a „Silencium” dalát
Az esti tárogató dallamát
Nem látom ,amint a nevető csapat
Balaton felé fürödni ballag
Énekli a dalt harsány hangokon
S boldog voltam tőle nagyon
Mert a megélt gyermeki lélek boldogsága
Elkísér mindenkit a felnőtt világba
Az emlék,tiszta öröm ,kacagás
Nyár,Balaton,fény,ragyogás
S látom mókus fut át az úton keresztbe
Nem szalad a fára sietve
Nem örül a gyermekek énekének
Megállt,rám nézett, szaladt félénken
És én vágyom vissza a nevetős nyarakat
Az esti tábortűz ragyogásokat
A gyermek zsivajt kacagást
Amit hallottam a kerten,s tavon át
Csend honolt a Sóstó parton
Leterítette az est sötét takaróját
Fülledt meleg ül a nádason
Alszik a mókus is egy fenyő ágon
2O15.O8.11.Siófok-Szabadi-Sóstó