Jártam az országot,munkálkodtam
Hajtott a vágy,s szívből alkottam
Jártam alföldön,hegyek között
Hol ért szőlő rám köszönt
Jártam dombokon,lankán ,völgyben
A tenni vágyás űzött előre szívemben
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ
Zöldebb a mező,nyílik sok virág
Jártam folyón,patak partján
Búza mezőn tengert látván
Kopár sziken,homok buckán
Ligetes erdőn,kietlen pusztán
Ördögszekeret megelőzve
Sóvirágot csokorba szedve

Jártam kietlen tanya soron
Hol ember csak néha dalol
Jeges folyó partján álltam
Folyó sodrását megcsodáltam
Téli hidegben nagyon fáztam
Kesztyűbe meleget dudáltam
Bejártam bíz én az országot
Tapasztaltam emberi jóságot
Tervet szőttem,legyen könnyebb
A munkájuk,s életük az embereknek
Tanyák ölén sok kutya megugatott
Mégis hagytam itt-ott nyomot
Terveztem telefont,villanyokat
Szőttem másnak szép álmokat 

De mivé lett ez az ország
Változást,mely alig várta
Szép álmukat meglopták
Amit tettem jóra vágyva
Eladva,idegennek lett a járma
Sír a lelkem romok láttán
Hisz építeni jártam ország útján
Amit szőttem,terveztem
Veszni látszik a semmiben
Mivé lettél édes hazám, Magyarország?
Vagyonodat elorrozták
Amerre járok süvít a szél
Elveszett,elhazudott múltról beszél
Szép erdeidet kivágták
Tavaidat köbe zárják,lakatolják
Szőlőket ritkították a hegyoldalon
Ribizli nem piroslik a domboldalon
Duna folyónk is elterelve
Másnak húzza az igát,áramot termelve
Szél kerekeket fú nyugat szele
Idegennek  lesz zsebe tele
Eltűntek szép gazdaságaink
Marháink,juhaink,vágtató méneseink
Romokba hever,ami szép volt
De én tudom,hogy igaz volt
Ritkán járom az országot,szívem szorul
Elbántak kincseivel rútul
Remény nyílik itt is,ott is
De ez a remény nagyon halványodik

2O14.O7.23.Mosonmagyaróvár