Ha a turulmadár visszatérne,
nem ismer a tájra,
Nem ismer a sok szétrombolt várra,
Benőtte már az enyészet virága,
Hogy ne ismerjen senki hazájára!
Ó, turul madár, de sokat vártunk!!!
Szétzüllött, elment büszke ifjúságunk!
Magas váraink romokban hevernek,
Felkiáltó jelként az égre merednek!
Szép hazánk értékeit elvitte az ellen!
Ártatlan hőseink sírjain virágzik a félelem,
Szégyenpír égeti, ki magyarnak mondja magát,
Ki szívéből félti e szétlopott hazát!

Most irányított ellenség tör védtelen hazánkra,
Bezárkózik előttük, ki kóborló sereget látja,
Mert hősök hazájukat nem hagyják veszni,
Ezeknek könnyebb inkább útra kelni,
Ki szereti hazáját nem menekül,
Nem hagyja a gyengéket védelem nélkül!
Szembeszállnak, harcolnak az oroszlánnal,
Csak a gyáva hagyja hazáját a bajban magára.
Pénzzel zsebében hódítja a világot,
Hazáját veszni hagyja, gyermeket és aggot!

Ó, turul madarunk, dicső büszkeségünk,
Szétzilált nemzetért, bús magyarokért, szállj ide,
Szólítsd a magyart, veszedelem
közeleg, fogjon össze,
Ha most nem tér magához, elvész mindörökre,
Te, tudom, visszatérsz a hívó szóra,
Figyelmezteted hazánk, ne legyen koporsója,
Harang zúgásával elűzöd felőle a vész fellegét,
Mint régi korunk hős vitézei várainkat védték,
Nagy szükségünk van most az összefogásra!!!
Hazánk védelmére, s nem elfutásra!!!

Sűrű, fekete fellegek gyülekeznek felettünk!!!
Vad, pusztító zivatarok áldozatai leszünk!
Kufárok hada osztja, szorozza vérünk,
Istenben bízhatunk, s benned nemzetségünk,
Hatalmasok még nem mondták ki a végszót felettünk,
De ha így megy tovább, pusztul drága népünk.
Nem lesz, aki a figyelmeztető jelet megadja,
Ha Te is elrepülsz a pusztító zivatarban,
Mária országa népek oltárán fel lesz áldozva!!!
Fohászkodva kérlek, ne engedd,hogy elvesszen a haza!!!

2015.07.29.Mosonmagyaróvár
Békenagykövet