Öreg akác, ahogy nézlek,
De sokat tudnál mesélni!
Elmúltak feletted a történelmi évek,
Ágaidra sok madár ült megpihenni.
Szárad ágad, égbe nyújtod,
Egy pár madár még fészket rakott,
De a tavasz hiába jött el,
Egy-két virágfürtöd ébredt csak fel,
Galambpárok turbékolnak
Neked szép altatót dalolnak,
Nyújtod ágad,de már száraz,
Madár pihen, ha már fárad.
De jaj, mi történt egy szép napon!
Csókák telepedtek ágaidon!!!
Fekete, nagy csőrű sereg!
Sokat szenvedett ágaid is megrettentek,
Zajjal jöttek, csipogással,
Galambot űzik szárnycsattogással!
Rebbennek a megijedt galambok,
Nem értik, mi történt, nincs rá ok!
Éles csőrükkel marják őket,
Az ágaidon szépen éldegélőket,
Űzik őket ágról-ágra!
Így történik a csókasereg Honfoglalása!
Galambot már csak kettőt látok,
Ők még bírják az ütést, nagyot?!
De már ők is menekülnek,
Ágaidról búsan elrepülnek,
Akác, akác, öreg akác,
Ily sereget te is ritkán látsz!
Még az a jó, hogy tovaszállnak!
Jobb, terített asztalra vágynak,
Ott majd aztán élősködnek,
Más országba települnek,
De ott sem tudnak megnyugodni,
Mint csókanépség károgni!!!
Galambok majd egyszer visszatérnek,
Turbékolva raknak fészket
Szolga lelkű vadgalambok,
Kik megjárták már a fél világot!!!
De jó lenne azt megélni,
Hűs lombot, ringatót adni,
Arra kérem a jó Istent,
Békét hordó galambokat mentse meg!!!
2015. 07. 19. Mosonmagyaróvár