Harangzúgás már megint nem hallatszik
Félrevert harangokat kongat az idő
Pénz a nyomorral játszik
Tipor a hazug,a számla egyre nő

Reményeink ismét besározzák
Nem mossa le a szégyent soha
Vízágyú és fagyos eső
Létünk most is mostoha

Egymásra Káint és Ábelt kiabálunk
Ellopják féltett nyugodt álmunk
Őrült ez a becsapott világ
Szenny és nyomor tapossa otthonát

Még létezünk,de szólni sem merünk
Földre,mocsokra sütjük le szemünk
Nehéz a súly,ami lehúzza fejünk
Rohan léptekkel megsemmisülünk

S meddig tart ez a hazugság áradat
Mikor lesz egyszer vége már
Mikor fogunk egyszer talpra állni
Mikor mondjuk elég,ez a határ

Addig félrevert harangokat kongat az idő
Pénz szennye mossa el létünk
A kapzsi hazugság egyre nő
Életünket morzsolja az idő

Vad indulatokkal forr a katlan
Átlátszó rajta a fedő
Mi lesz ,ha egyszer robban
Milyen lesz azután a jövő??!!!

2O1O.O3.1O.Mosonmagyaróvár
„Híd két part között” című kötetemből