Jártál-e a hansági réteken
Érezted-e a friss széna illatát
Hallottad-e a sárgarigó énekét
A pacsirta egekig szálló dalát
Láttad-e a lépdelő gólyapárt
Gondoltál –e arra a kakukk mit kiabál
Figyelted-e a halak táncát
Gyönyörködtél-e a tavirózsa láttán
Fújta-e arcodat pirosra a szellő
Sirályok röpte melengette-e szíved
Hallottad-e a nád susogását
Ökörszem párjának mit üzen
Láttad-e az aranyló nap bukását
Mikor a látóhatáron megpihent
Vártad-e hogy a pirkadat eljő
S mikor néma csend honolt a tájra
Aludt a lent,hallgatott a fent
Csak az éjszakát várta
Egy-egy kuvik szólt csak a sötétben
S a szíved vert idebenn
Friss szénából vetettél ágyat
A mennytakaró csendben betakart
Mások álmát te is vigyáztad
Ha új nap virrad ne legyen szomorú
Mert ki-e tájba egyszer beleolvad
Elvarázsolja valami selymes illatú
Nem tud ,nem akar menekülni
Az élmény örökre fogva tart
S egyszer egy júniusi estén
Mikor minden alszik csendben
Gondolj vissza a csodára
Lelkedben a boldogságra.

2OO6.június.7. Mosonmagyaróvár