Úgy látom éjszaka van,éjjeli sötét
Hol nem látszik a derű,s az ég
Nem találjátok az utat hazafelé
A kín ,a küzdelem itt mindenkié
Mikor jön a fény,a világosság

Mikor kel fel a nap,az éj után
Vagy ébresztő harsonának kell szólnia
Olyan hangosan,még nem hallott emberfia
Szóljanak hát a harsonák
Ébredjetek álmaitokból alvók
S lássatok mindent ti látók
Mily veszélybe van hazánk!!

Sok volt a szenvedés és fájdalom
Fúj a szél,rohan a magyar ugaron
A föld ,a drága kincs már másnak terem
A nap is szomorúan bukik a végeken
Koldus szomorúan nyújtja kezét
Oly remegő,kérges,fáradt ez a kéz
Dolgos múltját megtagadja a hon
Már a fájdalom könnye is elszáradt az arcon
Hitünket is kétségek cibálják
Istent tagadva múltunkat hazudják

Hőseink tettei feledésbe merülnek
Letagadott kép a magyar nemzet
Ha szól,keserű a dal
Vagy már dalolni is feled a magyar
Értékeink,gyáraink romokba hevernek
Orvosaink, tudósaink hazát külhonban lelnek
Gondok sokasodnak,könnyek fakadnak
Világgá szaladt fiaink szolgaként boldogulnak

Ébresztő harsonák,fanfárok szóljatok
Ne egymás ellen acsarkodjatok
Ti számkivetett fiaink a hazának
Fordítsatok hátat a nagy világnak
Másutt a föld ily búzát nem terem
Édes gyümölcs,szőlő sem hegyeken völgyeken
Gyertek haza,mert elvész hazátok
Míg ti szolgasorba más országot jártok
Ne hagyjátok szét esni családtok

Ha hangos szót , kérést nem halljátok
Hazátoknak hátatok mutatjátok
Keserű sors vár a szétesett nemzetre
Elfogy lassan ,nem lesz ki védje
Istent akkor már hiába kérve
Ő sem tud segíteni e szétzilált népnek
Nem lesz ki a fanfárokat fújja
Korom sötét éj borul a nemzeti sírra!!!

 2O15.O5.31 Mosonmagyaróvár