Az utcán indulatokat gyűjt március szele.
Életet kiáltó vér színével róják koponyák
börtönébe, amit embernek tenni nem szabad!
Idő szélén élők értelmük falán gyűlik már,
hangosodnak értelmesen az elmentett szavak...
A vers, vagy a dal, melyet elmondanak
ne szálljon el bénított emberek feje felett.
Élő kiáltás maradjon, itt maradt ősi nyom.
Nézd, kiömlött piros vér! -- mit ér a színe,
ha nem lesz füledbe kiáltó fájdalom!
Még szemeddel látsz, szavaim hallod:
a szenvedés ellen legyen végre oltalom!
Érzed, hazugságoktól rázkódik az élet,
Hát írd meg, dalold, tieid azok a dalok,
az élet vagy, és az ige, igében az ének.
Salgótarján, 2015. március 17.