A madarak a korán kelő nappal
versenyezve keltegetnek, és hűs
harmatban fürdetem arcom.
Pirosra szárít a langyos szél,
tükröm a tó, messzire viszi hangom--
jó kedvvel, fütyörészve, még
megnézem mennyit nőttek a csemeték.

A szomszédoknak csak biccentek.
Reggelenként olyan esettek,
mint fészek szalmája közt a kiscsibék.
Később, ha ösvényre lelek, kikutatom
titkát, neszét a lombos tájnak--
kis csermely mellett hallgatom,
amint a szajkók kiabálnak...

Enyém az erdő a reggel, s a délután,
s enyém a csend a csillagos este szemén
--úgy érzem most minden, minden az enyém!

Salgótarján.