Hallod,susog a nád!
Valaki jön,valaki itt járt
Csobban a víz,hajlik a nád
Hany Istók emléke szívünkbe lát
Hanságban él a monda világ
Haldoklik a múlt,a lápi mocsár
Titokzatos emberke uszonnyal
Csendben,emléke jár
Befogadta Őt a láp világa
"Még mindig várjuk"-mondják
A Hanság néma,csendes hallgat
Újra éledő vizei köszöntik a hajnalt

A Hanság ember barát
Befogadta elűzött fiát
- Hallod ropog a nád!
Éled az erdő,rét,mocsár világ
Csoda fonja köréd karját
Hany Istók eltűnt,de várják
Eltűnt,mint a láp
Mikor a Hanságot lecsapolták
De éled a mese,éled a monda
Szaporodik a táj állatvilága
Vizek felett napsugár ragyog
Hanság él,Hany Istók monda jár amott
Újra szól a pacsirta dala
Újra fehér a sirályok hada
Túzok lejti újra táncát
Fácán hívja újra párját
Hany Istók emléke még él bennünk
Susog a nád,valaki jár!
Füzek közt a lápon csoda vár
Csend és nyugalom rád talál !

/2OO8."Rendületlen hittel" 5.kötetemből/