Sose késő fölfedezni
a felhők mögötti napot,
az érkező hangok
mögött az embert, 
szívet, barátokat! 
Sose késő kimondani a
tévedésekből született kijózanodást.
...a mindég van reményt, 
erőt, mert nem olyan mély 
az a mélység ahonnan,
életmentésként
ki ne lehetne mászni.
Látnod kell a fényt
a fény mögött a feléd nyújtott kezet,
az embereket,
és magadban szerelmedet!
mert az is fény, s ha
fénynek születtél, fogj kezet,
világíts életeket.
Utad te választod,
bár jó ha van képzelet,
de ne legyen az a végzeted!
A magány csendes őrület,
menekülj onnan, keresd az embereket, 
mert látnak,
a bátrak 
előtted járnak, de visszanéznek, 
viszik-hozzák hírét a fénynek,
hitét a barátságnak,
érkezés melegét az ölelésnek...