Száz éves Jencike   / Eugénia /

Ott egy ezüst madár, felröppent a fára.
Keresi a mosolyt, s lenéz a világba.
Amott egy iskolás, Erdély táját járja.
Nem sokára nagy lesz. Színész iskolája
ölelgeti sokszor, ó merre is járja?

Örök láncszemkapocs minden lélegzeted:
a múló nappalok, hónapok, s az évek.
Ott táncolnak, körül fogják a kezedet
a nyíló virágok, életkert előtted,
gazdag erőiddel, hiszen itt a kezdet.

Verset tanult s Odri Árpád tanította.
A szép kislány sikert sikerre halmozta,
és játszott. Növendék lett, híres színésznő
Nemzeti Színházban, s vidéken ’ szereplő.
Szerette munkáját a sok-sok éven át.

Most elérkezett egy csillogó állomás
fiatal mozdulat, múló idő: pont száz.
Az ezüstös madár ágról ágra röppen
és múltjáról dalol, csobogó patakról
a messzi hegyekről, havas ’ gyopárról.