Esik eső, patak csobban,
levelekről gyöngy pereg,
virág nyílik, ezüstdalban
szórja szét az éneket.

Esik eső, fúj a szél is,
felhők fodrán tekereg,
illatot hint a mezőn is,
majd egy kicsit szendereg.

Esik eső, a tócsába
beleragyog a fényed,
ragyog- ragyog a világra,
ragyog-ragyog a lépted.

Esik eső, patak csobban,
tavasz kacag faágon,
megújul a hajnalokban,
hogy téged megtaláljon.

Esik eső, fúj a szél is,
madár röppen, trillázik,
elmesélik a lombok is,
hogy az égen mi látszik.

Esik eső, a tócsába
kis kacsa vitorlázik,
messze hallik hápogása,
hogy a napfény nem ázik.

Esik eső, patak csobban,
beleragyog a fényed,
áprilisi dallamokban,
a mindenség felébred.