/Kreszta Bálintkának szeretettel/
Mesetündér koronája fejemen
Forgatom vajon milyen
Történet jut eszembe
Talán a mókus tánc
Nagy-nagy élménye
Nyár végén a teraszon álltam
Öreg fűz törzsét csodáltam
Milyen öreg,mélyek barázdái
Mintha egy idős ember lenne
Mélyen szántott ráncai
Szép sudár fenyő állt mellette
Ágai épp csak a fűz ágait érintette
Biztos akkor fogtak kezet
Mert levél-s ág,mind a kettő rezzent
De lássatok csak csudát !
Ez nem mozgó ág !
Két mókus kergetőzik
Egyik a fenyőfán ugrik
Másik a fűzfára mászik
S már hopp,mind a ketten
A fűzfa ágon ott terem
Nézni is milyen csoda !
Mindkettő távolból egyforma
Ahogy nézem,de amint látom
Úgy perdülnek,egyik táncol
Zászlóként lobog farkuk
Szinte összeér az orruk
Mert hát,ahogy engem néztek
Egymást biz nem figyelték
Vén fűzfát átölelték
Egymást mindig utolérték
Volt aztán öröm,mókus tánc
Föl az ágra,aztán jobbra
A másik mindig bevárta
De ahogy ott számolgatom
Ez itt egy sokadalom
Egy-kettő-három-négy
Egyformák mint a kis csibék
Ennyi mókust még nem láttam
Táncra perdültek mind ahányan
Mindegyiken barna bunda
Fekete szem ragyog rajta
Most megállnak,már nem ropják
Szét szaladnak mind más ágra
Másik ugrik ,gyorsan utána
Körbe fogják öreg fűzfát
Szinte lábukkal a törzset tartják
Nem tudom,hogy meddig nézném
Játékukat meddig lesném
Néha-néha meg-meg állnak
Kicsit éppen meditálnak
Kicsi szemük rám villantják
Táncos kedvük így megy tovább
Én drukkolok,most leesnek
A fölre jól elterülnek
De ők ezzel nem törődnek
Táncolnak és perdülnek
Csendes szellő egyet gondolt
Hirtelen nagy süvöltve fújt
Fűzfa ága földig hajolt
Varázsütésre a jó kedv elmúlt
Szaladtak egy másik fára
Ott már szemem őket nem látta
Véget ért ,a film lepergett
Mókuskáim mind elmentek
Én pedig csak álldogáltam
Ilyen csodát még nem láttam
Nekem járták táncuk mind a négyen
De búcsúzni elfeledtek tőlem !
Mesetündér koronája szorítja fejem
Így történetem befejezem
Mert mikor hazaértem
Történetem a mókusokkal lejegyeztem
S ha egyszer Ti is arra jártok
- Talán a mókuskákra rátaláltok.!
Mosonmagyaróvár. 2O1O.O8.2O.